Szegedi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1950. 01. 31. 5. rendes kari ülés

azatlásnakner tekinthetjük ós belőle azt a hátrányos kö\retkeztetést kell 1 evon Ttunk, hoyy a szerző a méltányosság igazi fogalmával és jogi’endbeli szerepével nincs teljesen tisztában* Eltekintve azonban ettől#a fopyatókosmgtólj, a fejezet a maga Egészében Íren szépen sik rült^ a á®el éle szerenc ősnek éppen nem mondható f oral önmeghatározás bírálatánál a szerző éles kritikai érzékről« as elévülés ós joyv sz . határidő fogalmának elhatárolásánál pedig szép reményekre jogosító dogmatikus gondolkozásból tesz tanúbizonyságot*

A II# £ejézet ugyancsak dogmatikus fejtegetcsekk! 1 az elévülés és elbirtoklás fogalmi kfl nbségónek elemzésével lesd ődik* anyagának főrészét azonban jogpolitikai elraefuttatások képezik. A szerző ezek során nemcsak az elévülés intézményének fenntartása mellett foglal állást hanem az élő joginkban fennálló elévülési határidők lényeges megrövidítése mellett is sikraszáll. ; rvei nemcsak elfogadhatók, de meggyőzők is. különösen dics'•rétére szolgál a szerzőnek^ Jiogy érveléseinél biztosan rajta tartja kezét a fejlődő élet ütőerén, tisztában a szocialista haladás jogi követelményeivel ós érveit az összehasonlító jogtudomány eredményeivel alátámasztandó, bővon merit abból a jogrendszerből, amelyben a szooalista gondolat eddig legteljesebb kifejlődését érte el, a u zov j etuni ó r a pán j ogaból*

A III* és utolsó fejezet az elévülés anyagi jogi korlátáit igyekszik megrajzolni, felemlít néhány elévülés alá nem eső jogot, majd ismerteti a félbeszakadás és nyugvás szabályait* A vonatkozó tételesjogi anyagot híven adja elő, do heliyel-közzel olyannyira vázlatosan, Iiocy t ó oí intézmény tartalmáról a üe- •• ozsc alap pán átfogó képet alig nyer az olvasó* így kifogásolnom kell, hogy ez elévülés alá nem eső Jogokról nem ad pontos felsorolást és az elévülés körét elintézhetérek véli ety az általa felemlított néhány il en joghoz fűzött stb#-vel# líem kimerítő a félbeszakadás és nyugvói tárgylása séta, a sikertelen perre Vöt atkozó fejtegetései pedig homályosai: és zavarosak« ;k vő zl at osság következménye, hogy számos tételes jogi kérdés fel sem vetődik, irry pldauí. a .tárgyi lelőss k-gel tartozó u.n* veszélyes üzemekkel szemben ezen az alapon énéit igények rövidebb elévülési idejének viszonya a bármily üzemek ellen, de ez általános napán Jogi sz*. lyok /pl. vétkesség/ alapján támasztott keresetek elévülési idejéhez, vagy ha fel is vetődnek, mint pl. az elévült követelés jói természete, megöl dost 63 kellő kidolgozóit nen nyernek.

A tételesjogi rész vázlatossága mellett másik fogyatékossága a dolgozatnak a szerkezet lazasága* Szembetűnőén mutatja ezt az a körülmény, hogy bár mindj«irt az^ el3Ő Tanokon élesen exponálja az elévülés és a jopveszto ható^rido Lülönbsé; dt, ezt a fonalat nyomban elejti ós egész sereg eryéb kérdés toglrújásn után, mindem összefüggés neli ül csal. a K9S-akA veTMi fel újra és foglal, állást as első lapokon erponáLt kérdéseiben* A tételesJogi anyag is egészen elszórtan^ mondhatni minden rendszer né kül a dolgozat különböző részeiben nyert feldolgozást, s

1%