Szegedi Tudományegyetem Jog- és Közigazgatástudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged
1949. 09. 22. 1. rendes kari ülés
Csorba István olyan kérdést választott értekezése, tárgy ánl, iaely kétségtelenül meghaladja egy jog - szigorló képességeit, Mr ógycagn as a körülmény, hopy as alkalrautían kisér le u kérdéséről a jogi Írók könyvtárakat betöltő nívek egész halmazát írtak,olvan feladat öle állítja az e kérdéssel foglalkozni óhajtó jogászokat, amellyel csak hosszú időt igénylő munkával birkózhatnának meg. k helyes eljárás az lett volna, ha a szerző lega - lább na.jy vonásokban az alkalmatlan kísérlet tanának dogmatörténeti kifejtését nyuitóttá volna, az egyes fontosabb elméleteket kritikai elemzés alá vette volna, majd saját felfogását vázolta volna, tlínthogj Csorba nem őzt a módszertani utst követte, dolgozata alig tekinthető másnak, aint a témául választott kérdésre irányuló "alkalmatlan kísérlet - nek” , Egész felületesen érinti az objektives subjektiv irányokat, valamint az u.n. közvetítő iskolán, de jellemző, hogy pl. Kohlért és tanítványát Kleo-t, akiknek, mindegyike egy egészen sajátos közvetítő teóriának volV a mer Alapítója* egeszen helytelenül a szubjektívig iákhoz sorolja. Elkerülte figyelmét, hogy Liszt, akit majd a szubiaktiv irány Követőjeként említ, majd a közvetítő iskola legtekintélyesebb reprezentánsaként jelöl meg, voltaképpen az aáaequát okozatosság tanát értéke site tie egyéni elméletének megkonstruálásánál. Len íordit kellő gondot Dohna nagy visszhangot kiváltó elméletének méltatására. Elkerülte Csorba figyelmét az is. hogy valamely kísérlet nemcsak az eszköz vagy a tárgy, hanem az elkövetés helyének vagy idejének a tettes által fel nem ismert lOryatékossága» illetőleg mg nem felelő volta miatt is alkalma ulaß lehet. Dolgozatának tengelye az eszköz abszolút és relativ alkalma ti noeaga* közti megkülönböztetés. Az 5- őevonatkozó fejtegetéseiben ne m tartotta szóm előtt lachariae-nek több mint száz év előtt felállított és még ma is irányadónak tekintett ne gkülönböztetését. Ha Csorba ismerte volna Zaohariae munkáját,sok időt takaríthatott volna meg. Szórfelett kérdéses, hogy helyes-e Csorbának ez a megállapítása, hogy a tárgy alkalmatlansága tekíntól ében nem képzelhetők fokozatok, az alkalmatlanság mindig abszolút, mert ha - hogy Zachariae-t idezrem - az erőszakos nőni közösülő szándéka a ne túlnyomó erején megtörik, vagy ha a gyilkolásra kiszemel1, áldozatot pancéling ved te. akkor Semerre 1 és Carraraval indokoltan mondhatjuk. hogy ezekben az esőtekben a cselekmény az elkövetési'"tárgy relativ alkalmatlansága folytán nem jutott ol a befejezés szakába. Fejtegetéseinek befejezéseképpen végeredményben Csorba az objektiv irányhoz csatlakozik, tehát egy/ olyan teória alapjára helyezkedik, amelynek helyt-11
