Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged

1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés

eddigi alakulása folytán- jelenleg nyújtani tud. A kollektiv felelőiig vádjával kapcsolatban ia hasonló megállapítást kell tennünk* a folyamodó szerint a népbirósá gi jogban alkalmazott felel ős sógrevonás nem objektiv és kollektiv, hanem ” quasi objektiv és quasi kollektiv n felelősség alapján történik. Tisztén objektiv és kollektiv felelősség nyilvánul meg a jugoszláv, AVNOJ törvényben, mely a német nemzetiségű jugoszláv állampol-j gárokat egyetemesen háborús bűnösöknek nyilvánítja s ezért az országból való kiutasításra és teljes vagyonelkobzásra Ítéli. Nálunk viszont a Volksbund tagjai, kikkel szemben hasonló felel ősségrevonás látszik érvényesülni, a szervezetbe való belépéssel kimerítették a hűtlenség tényálladékát és tudták, vagy tudhatták cselekményeik következményeit* Berend szerint tehát ,f a quasi objektiv é3 kollektiv felelősség alapján történő jogalkalmazás jogalapja az a körülmény, hogy abban oly bűncselekmények vannak subsumálva, vagy megállapítva, amelyek minden józan belátásu ember előtt jogellenesek és törvénybe ütközőkvbltak.!* / 293.1./ Alta Iában tehát a háborús és népellenes bűnösöket eredményfelelős ség terheli; a kollektiv tettesnél megvan az elkoVétés1 cielekmény és a szándék is, ezért ha részpselekményt hajtott is végre, az egész eredményért felel. Ebből követ kezik Berend szerint az, hogy egyes részesség! cselekmények /pl tömeggyilkosságban való részvétel/ sui generis deXlktumok, valamint az, hogy a bűnös ségi körüífflféhyek mérlegelése, a beszámítást, vagy a büntethetőséget kizáró, ill. korlátozó okok figyelembe vétele háttérbe szorul.

Berend tanulmányénak ezt a részét Schultheisz E- mil az élőszóban bírálat tárgyévá teszi. Szerinte a jogfejlődés iránya szubjektív fcörülmSiyeknek / a tettes erkölcsi érzületének, veszélyességének, jellemének, egész egyéniségének/ fokozottabb figyelembe vétele felé mutat, s a büntetések alkalmazását az alanyi körülmények értékelésén alapuló biztonsági rend szabályok fokozatosan háttérbe szorítják. így fel sem tételezhető, hogy a * példaszerűen modern nópbiráskodási jogszabályoknak a NOT. által nekik imputált intenciójuk lenne* /6-7 1./ Az enyhítő körülmények nem a népbiráskodési jog tényálladé kainak szerkezete folytán, hanem azért szorulnak második helyre, mert a jogtárgyon esett sérelem, vagy az ezt fenyegető veszély nagysága az ide vonható cselekményeknél velük szemben aránytalanul súlyos. Schultheisz Emil kritikájának abban igaza van,hogy a büntetőjoh újabb fejlődése a tettes személyét helyezte a bűncselekmény középpontjába, Így nyilatkozik az 1948: 48 t.c.miniazteri Indokolása is. Azonban éppen ez a törvénycikk, mely az elmebeteg bűnözők biztonsági őrizetéről és az ittas, vagy bódult állapotban elkövetett cselekmény szankcionálásáról intézkedik, bizonyltja azt, hogy a társadalmi védelem elve alapjén álló modern büntetőjog nem adhat kiváltságlevelet az elmebeteg, ittas, vagy egyébként korlátozottan beszámítható egyéneknek a társadalom békéjének és rendjének megzavarására.

A háborús és népellenes bűnösöknél éppen cselekményük sulyossága/igazolja/ indokolja az egyébként helyes és szükséges fokozott egyéni elbírálás másodsorba helyezését, s itt említést érdemel az, hogy a Berend György munkájában elmondottak/ 298-299 1*/ szellemében készült a fent idézett IXX.B.n., a magyar jogalkotás legmodernebb terméke ezen a téren.

Áttekintve Berend György munkájának legjelentősebb reszelt - minden problémára itt nem térhetek ki-meg kell jegyeznem, hogy a most tárgyalt tételes jogi részien az Írott Jog és a birói gyakorlat beható ismeretéről, a felmerülő uj