Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged

1946. 09. 04. 1. rendkívüli ülés

idő alatt irta meg. Ilyenkor a leg­több ember ereje felmondja a szolgá­latot. Ő, a gyengefizikumu, de a tu­dományos pályával eljegyzett ember, nem merült el: kutatókedve és a pálya iránti hűsége felajzotta lelkierejót. E lelkierők tették képessé e nagyon nehéz időszakban arra, hogy mint meg­bízott tanssókhelyet-ceo az ország el­ső egyetemén lássa el jogásznemzedé­­kek színvonalas tanítását. Magasztos példa ez azok számára, akik sokkal szerencsésebb viszonyok között, zavar­talanul teljesíthették tanári fela­dataikat. Dicsősége és hirdetője ez a hivatáshtiségnek. j<51 esik az ország els egyetemén működő ssakbeli kolle­gánál szavait idéznem: "Mindig nagy­ra értékeltem az ő halk, zaj- és rek­lámtáblán, de egészen komoly munkáját." A mi időnkben a halk és reklám nélkü­li munka talán anakronisztikus. De a nagy,a valóban értékes alkotások ér­lelője a csend és az elmélyedés. A hatás tartóssága és a minőség többnyi­re fordítva arányos azzal az igyeke­zettel, mely a munka közelismerésé­nek kivívására irányul. Ezért, ha fe­lületes szemmel a osendesség és sze­rénység félreértésekre is adhat alkal­mat, mi, akik Személyi Kálmán életmű­vébe, munkaműhelyébe és kari szereplé­sébe beletekinthettünk, tudjuk, hogy a szerénység nála valóban a tudós at­titűdje és a tudás takarója, annak as alázatnak egyik megjelenésiormája, mely az Igazán vallásos és igazán tu­dós egyéniségek mindenkori di3ze. Ideális kollega volt, aki a Kar ügyeit szivén viselte, a rábízott kü­lön feladatokat példásan megoldotta és az ügyeken keresztül nézte a sze­€

Next

/
Oldalképek
Tartalom