Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1946-1947, Szeged

1946. 09. 04. 1. rendkívüli ülés

Az Egyetemnek mindig örömünnepe, ha uj tanárral.gazdagodik. Hiszen az Egyetem professzoraiban él és virul. Ha még oly fontos is az anyagi fedezet vagy a hiánytalanul működé szervezet, az igazi ércfedezet az alkotó és a hallgatóságra inspirálólag ható professzorok tábora.

Ha ez a gárda ép# akkor nem kell félteni az Egyetem jövőjót.

Fontos, hogy a professzor a tudomány templomának hű lakója legyen, hogy igazi professzor legyen, vagyis az igazságot minden tekintet nélkül és egészen szabadon megvallja, hirdesse és ezzel vállalja a példaadás feladatát! azon példaadóét, akire nem azért néz fel a hallgató, mert állásának tekintélye arra kötelezi, hanem mert oly tekintély, amely állásának tiszteletet szerez s akire éppen ezért lehetetlen fel nem néznie. A szabad szót napjainkban innen is, onnan is sok veszély fenyegeti. A tanári katedra, akár csak a szószék, kell, hogy az igazság hirdetésének szabad hajléka legyen és maradjon.

He rejtőzzék el a szabad szó. Hiszen ez a beszéd a szikla, melyből megújulások vize fakadhat. Érezze a professzor, hogy ő a mérték és minta sokak számára és érezze, hogy szava a színvonal és mértékőrzés eszköze,Latra kell tenni a szót, de a latra tettet nem szabad véka alá rejteni.

Nincs segítség az oly nemzedék, az oly társadalom számára, melyben nincs visszhangja az igazságkeresőknek és az igazságvállalóknak vagy amelyikben azonfelül nem is hallathatják szabad véleményüket és jaj annak a társadalomnak, melyben nem emelked-3