Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1945. 12. 03. 2. rendes kari ülés

zele ob a jogi és közgazdasági fakul­tás tanárainak adjon erőt missziós jellegű munkájuk minél akadálytala­nabb végzésére. A különböző kényszerítő okok ha­tása alatt Kolozsvárt elhagyó jogi professzorok -miként valamennyien jól tudjuk- nem nyertek beosztást, 'érdem­leges működési kör nélkül a kényszerű tétlenség időszaka következett el.Le­het azon vitatkozni, hogy vájjon szük­ségszer! volt-e ez a teljes passzivi­tás; szerintem azonban alig lehet vi­tázni azon, hogy szükséges volt-e ily sokéig tartania a tétlenség ezen kor­szakának, amely érően nemcsak a taná­ri kar ak, mint együttesnek, hanem a joghallgatók egyetemének érdekeit is sértette, miként a szegedi egyetemi tanács november hó 22-én tartott ülé­sén leszögeztem, úgy ezúttal is meg kell állapitanunk azt a tényt, hogy a közszolgálati beosztás hijján levő professzoroknak karrá kovácsolásában az első kalapácsütés dicsősége .FUEJE3Z BÉLÁHOZ, az egyetem jelenlegi rektoráho fűződik. 0 még múlt évi december hó 21-én felhivta az akkor dezignált­­vall's- és közoktatásügyi miniszter: gróf Teleki Géza figyelmét arra, hogy a Kolozsvárról eltávozott jogtanérok­­ból -esetleg azoknak néhány uj szak­emberrel való felfrissítése segítsé­gével- tudományegyetemi kart kellene alakítani Szegeden. Ugyancsak PURJESE BÉLA volt az, aki Budapest ostromát befejezőleg üzent a Budapesten tartóz­kodó professzoroknak a fenti cél meg­valósítása érdekében és az üzenetet hamarosan követte a szegedi egyetemnek az egyes tanárokhoz szóló meghív-sa is. Ezekkel a kezdeményezésekkel indult

Next

/
Oldalképek
Tartalom