Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1945. 12. 03. 2. rendes kari ülés

n

lőtt elcsenevészectik akkor, hogyha a személyek és a pillanatnyi érdekek kívánalmai elhomályosítják az ügyeket és az elvi jelentőségű feladatokat. Ha az utóbbiak kerülnek a központba, akkor nem kell félni a véleményeltérésektől. léig a csupán személyes kapcsolatokra épített és többnyire kevéssé tiszteletreméltó motívumokkal jellemezett és fém "jelzett, mondvacsinált egység könnyen esendő, addig az egyébként szintén nagy árkokat ásó, de az ügyekhez tapadó ellentétek könnyen szublimálódnak, mihelyst a helyes intézésre irányuló jóakaratban van meg az egység, amikor is az ellentétek inkább az eszközök alkalmasságának az elbírálására szorítkoznak s ez mindig elviselhetőbb, mint amilyent a célra és főleg a jóakaratra is kiterjedő különbségek idéznek elő. A sok tekintetben autorómiaellenes korszakban az autonómia rendithetetlen hivének érzem magamat és ez dékáni tisztségem egyik sarokpillére és ha valamiképpen nem sikerülne az autonómisztikus követelményeknek -legalább mai, mérsékelt formájukban- érvényt szerezni, akkor ebből a legmesszebbmenő következményeket is azonnal kész vagyok levonni .

Azt hiszem, hogy valamennyiünk véleményének és érzelmeinek adok kifejezést, amikor megállók azon kormányzati intézkedés előtt, amely itteni működésűnknek jogalapot kreált, megbizván a névszerint felsorolt volt kolozsvári tanárokat azzal, hogy a szegedi egyetem keretén bellii alakítsák meg a jogi kart és tanszékeiket lássák el. Ez a formális kinevezte-4-.