Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

téves a praemissák közül az az állí­tás, hogy az érdemleges elbírálási eljárás során a korreferens nem al­kothat ellentétes véleményt, mert "akkor a szabályzat értelmében há­rom előadónak kellene kiadni a bírá­landó munkát." Itt maga az állitás önmagában hordja cáfolatát; hiszen nyilvánvalóan felállítható a tétel, hogy legfeljebb akkor nem alkothat ellentétes véleményt a korreferens, hogyha a Kar vonakodik attól a több­letmunkától, amely ily esetben a karra, illetve a szakbelileg legkö­zelebb álló professzor vállaira ne­hezedik. Úgy véli a Kar, hogy részleges érvényű a javaslat indokolásának az az állitása, hogy "a magántanárok óriás száma és kevés kivétellel cse­kély tudományos értéke" a habilitá­­ciós eljárás sikertelenségének szomo­rú bizonyitéka. Pl. a jog- és állam­­tudományi karon a képesítettek száma éppen nem nagy és viszont állíthat­juk azt, hogy a habilitáltak tudomá­nyos színvonala megfelelő és ennek bizonysága az, hogy a képesítettek jelentős része az egyetemi tanári sucrescentia szempontjából nemcsak komolyan szóbajöhet, hanem -amiként a közelmúltban erre számos bizonyí­tók van- a nyilvános tanárok kineve­zése során elsősorban a Kar magánta­nárai jöhetnek szóba. A Kar nem érzi feladatának azt, hogy nyomozza: mi vezeteti a habili­­táció panaszolt inflációjára, de meg­állapítja -éppen a jog- és államtu­dományi karokon észlelt mértéktartás alapján- azt, hogy a magántanári cim .92.

Next

/
Oldalképek
Tartalom