Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged
1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés
téves a praemissák közül az az állítás, hogy az érdemleges elbírálási eljárás során a korreferens nem alkothat ellentétes véleményt, mert "akkor a szabályzat értelmében három előadónak kellene kiadni a bírálandó munkát." Itt maga az állitás önmagában hordja cáfolatát; hiszen nyilvánvalóan felállítható a tétel, hogy legfeljebb akkor nem alkothat ellentétes véleményt a korreferens, hogyha a Kar vonakodik attól a többletmunkától, amely ily esetben a karra, illetve a szakbelileg legközelebb álló professzor vállaira nehezedik. Úgy véli a Kar, hogy részleges érvényű a javaslat indokolásának az az állitása, hogy "a magántanárok óriás száma és kevés kivétellel csekély tudományos értéke" a habilitációs eljárás sikertelenségének szomorú bizonyitéka. Pl. a jog- és államtudományi karon a képesítettek száma éppen nem nagy és viszont állíthatjuk azt, hogy a habilitáltak tudományos színvonala megfelelő és ennek bizonysága az, hogy a képesítettek jelentős része az egyetemi tanári sucrescentia szempontjából nemcsak komolyan szóbajöhet, hanem -amiként a közelmúltban erre számos bizonyítók van- a nyilvános tanárok kinevezése során elsősorban a Kar magántanárai jöhetnek szóba. A Kar nem érzi feladatának azt, hogy nyomozza: mi vezeteti a habilitáció panaszolt inflációjára, de megállapítja -éppen a jog- és államtudományi karokon észlelt mértéktartás alapján- azt, hogy a magántanári cim .92.
