Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

büntetőpert tekinti. Ennek a körülménynek van annyi bizonyitó ereje, mint annak a közismert ténynek,hogy a római jog büntető pere, amennyiben valóságos per volt, a polgári per képét mutatta. A tanulmány második részében a bizonyitási teher kérdésével foglalkozik a szerző úgy, amint azt G-ratian tárgyalja. A szerző megállapitása szerint a római és a germán rendszer különbözősége a bizonyítás intézményében jutott el csúcspontjára. Amig a római jog szerint a bizonyítás az állitó felet terhelte, alap jában véve a felperest, addig a germán per bizonyitási rendszere irracionális volt; a bizonyítás inkább az alperesre tartozott s a biró jelentősége egészen alárendelt volt.

Az egyházjog a kétféle bizonyitási rendszert sajátosan olvasztotta egybe úgy, hogy a bizonyítás a római per módjára a vádlót vagy felperest terhelte s az alperes csak akkor tette le a tisztitóesküt, ha a felperesnek nem sikerült a bizonyítás. A szerző kimutatja, hogy a pernek ilyetén alakítása az egyház szükségletének megfelel. A vázolt folyamatot tanuságosan tárja elénk a szerző G-ratian felfogásának világításában. A- nélkül, hogy részletesen ismertethetnénk a szóbanlevő kérdéseket, meg kell állapitanunk, hogy abLzonyitási jog Gratian-féle megvilágitása nagyon előnyösen mutatja be egyfelől Hóra Mihály jogtörténeti érzékét és képzettségét, másfelől éles jogászi logikáját és fölöttébb alkalmas arra, hogy a részleteket illetően is szemléltetően tárja fel, úgyszólván.

40.