Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1934-1935, Szeged

1935. április 6. Ünnepi ülés a 70 éves Polner Ödön köszöntésére

Magnifice Hector ! táéltóságos Dékán Ur t

Kedves Barátaira !

Az eleö szó, amely o kedves üdvözlés után ajkamat elhagyja,természetesen a köszöneté;meleg köszöneté.

Kedves üdvözléstek büszkévé tesz, de egyúttal meg Is szégyenit. Büszkévé tesz,mert tanúságot tesz róla, hogy milyen jó embereim és barátaim vannak; de meg is szégyenit, mert magamban abban a tudatban vagyok,hogy a megtiszteltetés »melyben Részetekről részesülök, érdemen felüli s azt nem annyira a megszolgált érdemnek,mint Inkább a baráti jóindulatnak köszönhetőn.

70 év az szép kor, de csak jó szerencse, a Gondviselés különös kedvezése s nem érdem. 46 és fél évi közszolgálat és 40 évi tanári működés is szép, de azt is csak ama 70 éves kornak megfelelő erőben elérése tette lehetővé.

iia igazi alapját keresem e megtiszteltetésnek, azt hiszem,két körülményben találhatom meg. Egyik az, amelyre mint a volt pozsonyi magyar egyetem rektori hatáskörrel felruházott d kánja az 1915/6.-1)1 tanévet megnyitó beszédemben rámutattam.Akkor az egyetemi ifjúságot arra figyelmeztettem, hogy pontos kötelesség eljesitós nélkül semmi életpályát becsülettel megfutni nem lehet és azért igyekez