Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. december 8., III. rendes ülés
- 3 -. A diákköri mozgalom céljának és feladatának eltérő érilmezésével és az ebből fakadó gyakorlat veszélyeivel azért tartottuk iiikségesnek foglalkozni, mert mindezeknek a hibáknak, csak úgy tudjuk éjét vcntil, ha a tudományos diákköri munkában elkerüljük az egyánig szerepének nii^~~irulé rtefceTesebül,"mind Tebecsülésef akadó hi- Kát. A liely e s ’ arany o k kíal akitásaöan itt "is a marxizmus-lenini z mus méieti útmutatásaihoz kell -tartani magunkat» Diákköreinkben csak akkor lesz harmonikus a gondjainkra zott ifjúság ezen legtehetségesebb részének tudouányos ós erkölcsiikai fejlődése, ha a diákkört olyan iskolának tekintjük, amelyben egyetem legfontosabb" f €:ladat~át~~kep~eFo Kommunist a"' szakemberképzés g döntött részé, az egyetemi és kő rnázT káderutánpótYas tucCafös fel - veié se ToTyTkT ^Bizottságunk* annak a reménynek ad kifejezést, hogy tanárTlcar V cfiákköri mozgalom itt megfogalmazott célkitűzését magáá teszi, ezért tisztelettel javasolja azt a fentiek értelmében elvi bározat rangjára emelni. A továbbiakban a diákkörön belül folyó képzés néhány tar- Lmi kérdését kivánjuk érinteni. Elöljáróban leszögezzük, hogy. helyes elméiéti-klinikai diákkorok viszonylatában észlelhető létszámarányr Ly az elméleti szakmák nagyobb frekventáltságát mutatja* Kívánatos me azonban - ás erre van is igény - a klinikákon foglalkoztatottak 3zolut számának növelése. A létszámnövelés viszont csak akkor lesz ilizálhatQ, ha a klinikai diákkörök amúgy is megterhelt vezető asz- Lsztensei nem érzik túlzottan nagy tehernek, eredménnyel alig kecseg;ő energiapazarlásnak a hallgatókkal való * foglalkozást, amit jelen$, sajnos, nem egy esetben tapasztalhatunk. E kedvezőtlen tünet okait smezve azt találtuk, hogy a klinikák diákköreiben folyó oktatás tar_mi kérdései nincsenek kidolgozva, /a kérdést eddig fel sem vetették/ oktatók gyakran mást akarnak tanitani, mint amit a hallgatók jó ré- 5 szeretne, e miatt igen gyakoriak a kölcsönös csalódások, a lemor>lódás is számottevő. Az elfoglalt, kutatómunkával is foglalkozó jzisztens a diákkörösben elsősorban olyan segitő fiatal munkatársat éretne látni, aki tudományos munkájában őt hathatósan támogatja; inakkor a hallgatók jelentős százaléka a diákkörtől diagnostikai, :rapiai továbbképzést, a gyakorlati orvosi munkára való jobb felkötést remél, a kutatás csak'kisebb' részüket animálja. Messze vezetés^ eltérnénk jelentésünk tárgyától, ha a'felsőbbéves hallgatók ezen ínyét hivatalos gyakorlati oktatás eredményessége szempontjából mánk vizsgálat tárgyává, ezért mindössze azon álláspontunkat szeretik kifejezésre juttatni, mely szerint a tudományos diákkörnek ez nem .gy nem elsődlegesen/ feladata. A klinikai diákkörben folyó képzésnek elméleti intézeti képzésre alapozvir,~~elsősörb~an az e^eriméntaTis .nikai kutatómódszerek megismertetése, ezek közül néhánynak gya'kor- TTE eszsegig' torUenö fejlesztése e mellett' az orvősi hi viYá~s gyógyijgegeTozcT tgyékénysógi ökörére való szélesebb alapu' eröolcti és gyakor ~x el'oE'sz füT3 kclllegy en - a tartalma, tlgy találjuk azonban, hogy en■ „elméletileg kétségkívül megvédhető álláspontnak a gyakorlatban •téno következetes képviselése jelen viszonyaink között egyelőre lecti en. A klinikai diákkörökbe ugyanis még mindig elég nagy számban znek fel olyan hallgatókat, akik bár felsőbb évesek, de semmi hasz-
