Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. október 27., II. rendes ülés,
- 2 -A 2, alfejezetben ismerteti azokat a kisérietcit, melyekben a nyirokkeringés szerepét vizsgálta a szem nedvkeringésében. Kimutatja, hogy a szemmozgató izmok körüli perimysium internum és extemum? valamint a retrobulbaris kötőszövet területén ynirokerek találhatok. A nyirokblokád utján sikerült kutyában papillaoedemát, a nervus opticus és vagus oedomáját előidézni, valamint kutyán, macskán és nyúlon megfigyelni, hogy a homolog serum felszívódása a cornea szövetéből nyiroklekotés után elhúzódik. A ííí# fejezet/^, alfejezetéből .megismerjük, hogy a lymph hedema következtében a szerző a kutyák magatartásában, testtartásában és cerebralis elektromos tevékenységében jellemző változásokat észlelt a lekötést követő különböző napokon. A 4. alfejezetben megismerjük azokat a kísérleteket, melyek során a szerző felismerte, hogy a lymphiedemás kutyák narkosistartama megnyúlt és ennek pontos mérésére a szerző több módszert is kidolgozott, melyek segítségével az állatok barbiturát-erzékenységének megnövekedését meggyőzően bizonyítani tudta. Az 5* alfejezetben a szerző a lymphoedema következményeinek biokémiai hátterét kutatja és megállapítja, hogy a lymphoedemás állatban narkotikum hatására nem érvényesül a Pasteur-effectus gátlása. A 6. alfejezetből megismerjük, hogy a cervisalis nyirokblokád következtében makroskoposan és mikroskoposan kimutatható diffus agy oedema fejlődik ki, az aquaeductus Sylvii elzíáródik, hydrocephalus internus alakul ki és mindezt kóros histologiai jelek kisérik. A 7* fejezet szerint a cisternalis és kamrai:liquomyomás significansan emelkedik a nyirokpangás következtében. A 8. alfejezetben megállapítja a szerző, hogy a lymphoede más állatok görcskészsége Tetracorral és elektromos ingerrel szemben lényegesen fokozódik. A görcskészség fokozódás számszerű kifejezésére a latentiaidőt, a görcsólés tartamát és a görcsölő állatok számát magában!oglaló indexet alkotott a szerző. Az elektrophysiologiai vizsgálatai alapján valószínűnek tűnik az a más adatok utján felvetett feltevés, hogy a nyirokpangás a formatio reticularis functionális károsodását vonja maga után. A 9- fejezetben ismeiteti a szerző azokat a kísérleteit, melyekben a lyphoedemn következményeit hyperosmoticus szőlőcukor- és carbamid-oldattal részben kivédeni tudta és ebből az észlelt jelenségek mechanizmusára von le következtetéseket. A 10, alfejezetben a szerző megállapítja, hogy a lymphoedema okozta görcskészségfokozódást az etbanol megszűnteti, sőt azt az eddig ismeretlen észlelést is teszi, hogy az képes a normális állatok természetes érzékenységét is fokozni a Tetracorral szemben.
