Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1964. október 27., II. rendes ülés,

- 2 -A 2, alfejezetben ismerteti azokat a kisérietcit, melyek­ben a nyirokkeringés szerepét vizsgálta a szem nedvkeringésében. Ki­mutatja, hogy a szemmozgató izmok körüli perimysium internum és ex­­temum? valamint a retrobulbaris kötőszövet területén ynirokerek ta­lálhatok. A nyirokblokád utján sikerült kutyában papillaoedemát, a nervus opticus és vagus oedomáját előidézni, valamint kutyán, macs­kán és nyúlon megfigyelni, hogy a homolog serum felszívódása a cor­nea szövetéből nyiroklekotés után elhúzódik. A ííí# fejezet/^, alfejezetéből .megismerjük, hogy a lymph hedema következtében a szerző a kutyák magatartásában, testtartásá­ban és cerebralis elektromos tevékenységében jellemző változásokat észlelt a lekötést követő különböző napokon. A 4. alfejezetben megismerjük azokat a kísérleteket, me­lyek során a szerző felismerte, hogy a lymphiedemás kutyák narkosis­­tartama megnyúlt és ennek pontos mérésére a szerző több módszert is kidolgozott, melyek segítségével az állatok barbiturát-erzékenységé­­nek megnövekedését meggyőzően bizonyítani tudta. Az 5* alfejezetben a szerző a lymphoedema következménye­inek biokémiai hátterét kutatja és megállapítja, hogy a lymphoede­­más állatban narkotikum hatására nem érvényesül a Pasteur-effectus gátlása. A 6. alfejezetből megismerjük, hogy a cervisalis nyirok­blokád következtében makroskoposan és mikroskoposan kimutatható dif­fus agy oedema fejlődik ki, az aquaeductus Sylvii elzíáródik, hydro­cephalus internus alakul ki és mindezt kóros histologiai jelek ki­sérik. A 7* fejezet szerint a cisternalis és kamrai:liquomyo­­más significansan emelkedik a nyirokpangás következtében. A 8. alfejezetben megállapítja a szerző, hogy a lymphoede más állatok görcskészsége Tetracorral és elektromos ingerrel szemben lényegesen fokozódik. A görcskészség fokozódás számszerű kifejezésé­re a latentiaidőt, a görcsólés tartamát és a görcsölő állatok számát magában!oglaló indexet alkotott a szerző. Az elektrophysiologiai vizsgálatai alapján valószínűnek tűnik az a más adatok utján felve­tett feltevés, hogy a nyirokpangás a formatio reticularis functio­­nális károsodását vonja maga után. A 9- fejezetben ismeiteti a szerző azokat a kísérleteit, melyekben a lyphoedemn következményeit hyperosmoticus szőlőcukor- és carbamid-oldattal részben kivédeni tudta és ebből az észlelt je­lenségek mechanizmusára von le következtetéseket. A 10, alfejezetben a szerző megállapítja, hogy a lymph­oedema okozta görcskészségfokozódást az etbanol megszűnteti, sőt azt az eddig ismeretlen észlelést is teszi, hogy az képes a normális ál­latok természetes érzékenységét is fokozni a Tetracorral szemben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom