Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1963-1964, Szeged
1964. június 26., IV. rendes ülés
- 7 -A maga részéről kérte, hogy tekintsék kísérleti évnek a következő tanévet egy bizonyos évfolyamon és ne terjesszék ki valamennyi egyetemre. A döntés az, hogy a debreceni egyetemet kivéve valamennyi orvostudományi egyetemen a ÍV.évfolyamon az uj rendszer szerint kell az oktatást végezni; egy év múlva értékelik majd a tapasztalatokat és azok alapján döntenek a jövőt illetően. A kórházi osztályok évközi gyakorlatba való bevonását a minisztérium nem kivánja szabályozni, mindenütt a helyi lehetőségekre bizzák, mennyiben kivánja az egyetem ezt igénybevenni, természetesen, amennyiben a gyakorlati oktatásban részt vesz a kórház, az illetékes egyetemi tanárok javaslata alapján kidolgozott tematikákat a kórházi főorvosokkal meg kell beszélni és ahhoz kell tartsák magukat. Ezek szerint mostmár az Általános Orvosi Karra hárul az a feladat, hogy kidolgozza azt a formát, amivel a következő tanévben meg lehet indulni. Határozat, hogy ősztől kezdve nekünk itt a ÍV.évfolyamon ciklikusan kell oktatni. Fazekas tanár úgy véli, ez az oktatási forma sok helyen bizonyos nehézséget fog jelenteni. Ha másra nem gondolunk, itt van pl. a hely kérdése, hiszen intézetében nincs olyan helyiség ahova egyszerre be tudná vinni a hallgatókat. Kérdés, hogy ez az oktatási forma valamennyi tantárgyra vonatkozik-e majd. Saját szaktárgy vonatkozásában ez igen nagy visszaesést jelentene. Felveti még azt a problémát is, hogyan biztosithatják a hullaanyagot arra az időre, amikorra osszesitik a gyakorlatokat. Rektor válaszában megjegyzi, ez a kérdés ugyan nem szerepelt a megbeszélésen, de annyit már most mondhat, hogy a ÍV.éven sem történik minden tárgyból ciklikusan az oktatás; elsősorban az alap klinikai tárgyakat kivánják ilyen formában megvalósítani. Természetesen nem zárkóznak el az elől sem, ha más tárgyaknál ezt a formát meg lehet valósítani. Elvileg a négy alaptárgyban született döntés, a többit az egyetemre bizták. ívánovics tanár a kórházak bevonásával kapcsolatban bizonyos nehézségekre mutat rá. Itt van pl. a létszám kérdése. Nyilvánvaló, hogy a gyakorlati oktatáshoz szakorvosra van szükség, a kórházban alkalmazott 2-3 éves segédorvosnak nem lesz meg az a képessége, hogy úgy oktasson, mint az az orvos, aki az egy etetni légkörben nevelkedett és szinte már hallgató kora óta, akár mint demonstrátor, részt vesz ebben a munkában. Véleménye szerint a felügyelet is biztositottabb az egyetemen. Tóth rektor elmondja, hogy felmerült ez a kérdés egyrészt a kollégiumi ülésen is, s erre úgy reflektáltak, hogy a kórházakban is jó másodorvosi kar van, ne gondoljuk azt, hogy csak az egyetemen tudnák oktatni. Véleménye az, hogy senki nem vonja kétségbe, hogy a kórházi orvosok kiválóan gyógyítanak, de meg kell mondani, hogy semmi oktatási tapasztalatuk nincsen, legfeljebb az idősebb i
