Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1962-1963, Szeged
1962. november 27., III. rendes ülés
A kérdéssel kapcsolatban Obál tanár felveti a szakorvosképzés problémáját olyan vonatkozásban, hogy erre a célra kellene a Minisztériumnak státusokat biztositani annál is inkább, mert előállhat az az eset, ha az időseob tanszemélyzeti tag elmegy a tanszékről, ^helyébe non tudnak fiatalt állitani. Szenes tanár megjegyzi; ugyanezt a gondolatot már felvetette a röntgen szakorvos képzés vonaléin is, tudomása szerint ezért hoszszabbitják meg a központi gyakornoki állásokat 4 évre. Obál tanár véleménye szerint a központi állás erre nem alkalmas; olyan szakmákra kellene ezeket a státusokat biztositani, amely szakmákból országos viszonylatban szakorvos hiány mutatkozik. Fazekas tanár csatlakozik az elhangzott véleményhez'közelebbről a rendőr orvosi hiányra tekintettel, és javasolja: tegyen a Kar olyan előterjesztést a Minisztériumnak, hogy a szakorvos-képzés biztositása érdekében rendszérésitsenek olyan státusokat, amelyek anyagi hátrány nélkül biztosítják a szakorvosképzést. Kukán tanár felhivja a figyelmet arra a jelenségre, hogy igen sok esetben az-orvosok szakvizsgájuk letétele után nem maradnak az illető szakmában, hanem - ha lehetőségük nyilik - jobban jövedelmező orvosi állást /pl. mentőorvos/ vállalnak. így tehát az a helyzet, hogy mig az egyik oldalon szorgalmazzuk a szakorvosképzést, a másik oldalon anyagi okok miatt ez a törekvésünk sok esetben meghiúsul. Rávnay tanár szerint ez a kérdés távolról sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. Véleménye szerint egy másik kari ülésen külön tárgyalási pontként érdemes lenne kitűzni, hogy ezzel a kérdéssel behatóbban foglalkozzék a Kar. Szabón tanár véleménye szerint fel kell figyelni az ilyen meghirdetett állásokra, amelyek kis kórházi állások ugyan, de igen lényeges, hogy ezeket klinikailag jól képzett szakorvosok töltsék be. Pl. jelen esetben a fehérgyarmati 260 ágyas kórháznak működése attól függ, hogyan működik a belgyógyászati osztály, a laboratórium, továbbá a prosektura sem közömbös a korszerű histologiai vizsgálatok időbeni elvégzése tekintetében, valamint a jól megszervezett és oktatási célból nagyon eredményes kliniko-pathologiai konferenciáknak tartásában. Ez mindenütt a jól képzett prosektor főorvosoktól függ. Fehérgyarmat esetében pl. ha klinikus nem pályázik a fenti három állásra, akkor kényszerülnek szakmailag kevésbé verzátus és korszerűen képzett szakorvosokat alkalmazni, viszont minden klinikán és megfelelő elméleti intézetekben az egész fiatal tanársegédek is képesek lennének ezeket az állásokat betölteni. Ezekre az egyetem - a medikusod és szigorló orvosok oktatásánál - a továbbiakban is számithat, különösen akkor, ha az egyetemhez közelebbeső városba kerülnek állásba. Megemliti még, hogy pl. Makón és Békéscsabán a prosektor főorvosi állást évek óta nem tudják megfelelő pályázóval betölteni.