Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. június 26., IX. rendes ülés
évfolyam nagyfokú túlterhelése következtében a hallgatóságot felületességre kényszeritjük. ilyen maximal izmusnak kell lennie a ííí.évfolyam vizsgáinál. Epre utalnak pl. az idei vizsgamenet során tapasztaltak is. Junius 12-ig 61 hallgatót irt ki a tanulmányi osztály mikrobiológiai vizsgára. Ezek közül nem jelent meg 20, elbukott 10. Tehát az eddig kiirtak 50 %-a tett vizsgát mikrobiológiából. Nem tudom miként áll ez az arány a másik két tárgy esetén. Nem hinném, hogy lényegesen jobb lenne a helyzet. Ezek szerint a hallgatóság egy jelentős része, köztük olyan is, aki érdeklődő, jóelőmenetelü diák, önként eláll a vizsgától, s legalább egy tárgyat .őszre igyekszik elhalasztani. Pedig mit jelent ez .számukra? Ha figyelembe vesszük a tlt.évet végzők 1 hónapos nyári gyakorlatát, s ha tekintettel vagyunk 2 vagy több hetes önként vállalt társadalmi munkájukra, bizony kevés idő jut pihenésükre, ha csak egy tárggyal is maradtak adósak. Nem beszélve az őszre halasztott vizsgák.egyéb hátrányáról, arról, hogy pl. az akkori, bukás a vizsgaidőszak kényszerű elhúzódását jelenti. Mi. ként lehetne a túlterhelést csökkenteni a vizsgarend változtatása nélkül? Ez a kérdés azt hiszem mindannyionk érdeklődésére számithat* Ebben a vonatkozásban vagyok bátor a Kar irányába javaslattal élni, s kérem sziveskedjenek az üggyel foglalkozni. Minden alkalommal, amikor a medikusok oktatásának kérdésére került a sor, egyik vezető motivum volt az u.n. tématikai fedések kiküszöbölése. Ennek teljes megvalósitása lehetetlen, de észszerütlen ±s\ mert ezzel elvesztené oktatásunk a dialektikus egységét. De ha már más mód nem lehetséges oktatásunk megjavítására, ezzel a módszertani lehetőséggel, azaz a fedések csökkentésével élnünk kell. Ez késztetett engem arra, hogy az egyetemünkön oktatott kórélettan anyagát összehasonlítsam a belgyógyászat tematikájával. Összehasonlításul Magyar és Petrányi "A belgyógyászat alapvonalai" cimü munka 1959 évi kiadását vettem. A Kórélettan tanítására dr.Karády István professzor ur kéziratként litografált 44-2 oldalra terjedő, sűrűn gépelt jegyzete szolgál egyetemünkön. A függelékként szereplő, 12 oldalt kitevő elekt rokardiograf-ábráktól eltekintve a jegyzet tömött*szöveget jelent A jegyzetnek y felszapott oldala alapján számított átlag 51 sort adott. Az egyes sorok 60 leütést jelentő hosszúságúak. A nyomdatechnikai konvenciók szerint ez aldalankint kb. 3C60, kereken 3000 n-betünek felel meg. Azaz 40.000 n-betü ivet számitva, a jegyzet 22 ives nyomtatott könyy terjedelmének felel meg, ábra nélkül, ami jelentős műnek számitana, tankönyv alakjában is. De ez jegyzet, s a jegyzetnek minden mondata töményen szól az olvasójához. Nem kivánom természetesen az egész anyagot az idézett tankönyvvel történő összehasonlítás alapján taglalni. Csak egy fejezetet ragadok ki, a legelsőt, a "Vérkeringés kórélettana" cimüt. Ez az 5--61. oldalon található fejezet paragrafusai egymásután igy következnek: Haemodynamia, collapsus, vasöregülatios collapsus ok, oligaemias collapsusok, shock, crush syndroma stb. Ezeknek és a továbbiaknak mindenben megfelelő anyagot megtaláltam az emlitett belgyógyászati tankönyvben is teljes terjedelmében. Ez mondható a jegyzet számos további fejezetéről is. Tehát tulajv