Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. március 27., VII. rendes ülés
Karády tanár az iránt érdeklődik, milyen fórumok döntenek afelől hogy az egyes tanszékekhez hány központi gyakornoki állás jut. A referátumból az tűnik ki, hogy az elméleti intézeteknél alacsonyabb a közp.gyakornokok száma, mint a klinikáknál. Tulajdonképpen, ha azt az elvet tekintjük, hogy helyes ha a fiatal orvos a klinikára kerülése előtt néhány évet elméleti intézetben dolgozik, fordítva kellene lenni. Fontos volna a kérdés tisztázása, ti leg olyan elméleti intézetek szempontjából, ahol egyébként igen kevés az orvosi státus. Ugyanez áll a demonstrátor! ösztöndíjasok tekintetében is, ami szintén az utánpótlás szempontjából figyelemreméltó volna. Szilárd elvtárs előadja: az elmúlt napokban a két Kar több tagja felvehette azt az észrevételt, hogy amikor a közelmúltban megkapták a rektori köriratot a minősítések elkészítéséről, a törzsgárda kialakításáról, jobban körvonalazni kellett volna, hogy milyen elvek és szempontok szerint történjék ez meg. Erről lehetne tartani akár 5 napos konferenciát is, mert - főleg menet közben - rengeteg probléma merül fel. Indokolt az az észrevétel, hogy e munkának szempontjait közös nevezőre kellene hozni és ezeket a szempontokat hasonló hangsúllyal vegye figyelembe minden intézet Talán néhány gondolatot vetne fel, amely a személyek túlnyomó többségének megítélésére irányelvként alkalmas. Maga a referátum is számos, ezzel kapcsolatos észrevételt tartalmaz, különböző ideológiai konferenciákon és más alkalmakkor is szó esett már er ről, mégis ha úgy vetődik fel a kérdés, hogy a minősítések újra elkészítésénél mi szerint Ítéljünk meg egy embert, néhány általál érvényű szempontot érdemes figyelembe venni s ezeket a szemponto kát talán három csoportba foglalná: 1. / Az emberek megítélése komplex módon, sok-oldaluan történjék. Ahogyan a Párt és az államvezetés részéről jelentős lépés történt annak érdekében, hogy minden fontos kérdésben több fórum nyilvánítson véleményt és ennek alapján történjék bi* zonyos ügyekben a döntés, a minősítéseknek is több oldaluaknak kell lenniük. Nem a formát, hanem azt tartja lényegesnek, hogy akik illetékesek a vélemény nyilvánítására /inté- j zetvezető. Párt, személyzeti osztály, fiatal oktatók eseté- j tében a KISZ./ ne gépiesen, hanem inkább lassabban, de minden oldalról megvilágítva az egyént alakítsák ki a minősítést. Döntő tehát az, hogy az egész embert vegyék figyelembe kb. aszerint a szempont szerint, mennyire alkalmas arra, hogy a jövő élenjáró szakemberét kinevelje. Szerepet játszik ebben az illetőnek jelleme, emberi magatartása, a társadalomhoz és a közösséghez való viszonya, általános műveltsége, etikai magatartása, a munkatársaihoz-, betegekhez való viszonya, szakmai felkészültsége, tudományos munkában való rés* vétele, oktatómunkában való részvétele. Mindezeket a dolgokai figyelembe kell venni. 2. / A követelményeket és az embereket is fejlődésükben kell nézni idővel a követelmények növekszenek, ami esetleg helyes és poc zitivum volt 8 évvel ezelőtt, nem biztos, hogy 1962-ben már elegendő. Az illető is fejlődött, a környezet is, meg kell J tehat nézni, mennyire tartott lépést a követelményekkel. Ez i alatt nem egyoldalúan kizárólag politikai fejlődést ért, hal
