Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. február 27., VI. rendes ülés
áll, vagy bukik az eredményes egyetemi oktatás és tanulás* Egyrészt az előadottak számonkérése, másrészt az elő nem adottaknak könyvből való tanulása foglalja egységbe a hallgató ellenőrzését és önálló munkáját* A reform eredményességének hasonlóképen elsőrendű feltétele a hallgatói és a beteglétszám összhangba hozása az oktatók létszámával* Ha ez utóbbira belátható időn belül nincs komoly lehetőség, akkor az oktató személyzet terhein kellene gyökeresen enyhiteni, mert különben a mostani körülmények között az oktatói tevékenység lazitása a legkönnyebben megnyiló szelep az oktatók túlterhelésének csökkentésére, aminek természetesen az oktatás komoly kárát látja. Úgy tűnik, hogy az orvosképzés megjavításának nem annyira programm-megváltőztatás a helyes alapja, hanem az oktatók és az oktatottak szorosabb kapcsolata. Az oktatói munka elismerését több oldalról lehetne ösztönözni /erkölcsileg és anyagilag egyaránt/, de ugyanakkor a létszámarányok egészségesebbé tétele alapfeltétele a sikernek. A ÍV., V* évfolyamon a klinikai nagytárgyak gyakorlatainak javítása érdekében megkisérlendőnek tartjuk a ciklusos rendszer olyan értelmű bevezetését /legalább is próbaképen/, hogy a negyedik évben a belgyógyászat, sebészet és nőgyógyászat gyakorlati oktatása hetenkint három Ízben az évfolyam egyharmad-egyharmada részére naponként felváltva reggel 8 és 10 óra között történjék, miáltal a hallgatóknak az ambulanciára érkezett friss beteganyagot és annak ellátását lehet demonstrálni, ilyen módon a hallgató ugyanolyan körülmények között találkozik a beteggel, mint a klinikai orvos. Tekintve, hogy a klinikai ambulanciákon a helyiségek hiánya nem teszi lehetővé, hogy ak;ár az évfolyamnak haimad részét is öt-, hatos csoportokban lehessen foglalkoztatni, szükségesnek látszik a hallgatók egy részének egy klinikai tanársegéddel együtt való kiküldése a rendelőintézetbe, ahol ugyancsak friss járóbeteg anyagon folyhatna az oktatás, anélkül, hogy a rendelőintézeti orvost munkájában gátolná* Ezt a rendszert azért tartjuk célravezetőnek, mert főleg az operativ szakokon az osztályon fekvő betegek vagy általános diagnostikai problémát jelentenek, vagy pedig már túl vannak a műtéten és ezért demonstrációra kevéssé alkalmasak. Voltaképen belgyógyászati vonatkozásban is az ilyen jellegű gyakorlati oktatás közelebb áll az élethez és a gyakorló orvos szükségletéhez. Az említett tárgyaknál a teljes anyag előadásáról a főkollégiumban le kellene mondani. Hasonló csoportosítás volna lehetséges az Y.évfolyamon is az azonos gyakorlati óraszámú tárgyak időbeni összehangolása árán. Szóba jön ezen az évfolyamon a belgyógyászat, gyermekgyógyászat és pl. a fogászat vagy a szemészet gyakorlati óráinak reggel 8-tól 10-ig való megtartása. Szükségesnek látszik, hogy a megadott órakereteken belül a tanszékek az egyetem adottságainak megfelelően bizonyos szabadságot élvezzenek, mert nyilvánvalóan módosítások szükségesek, aszerint, hogy egy-egy tárgy rendelkezik-e önálló tanszékkel és teljes apparátussal, vagy pedig egy más tanszékbe beépítve működik. /Pl* orthopädia, urulógia ott, ahol önálló tanszék nincs./ A mütéttani elméleti órák a reformban megegyezés szerint nem szerepelnek, azonban a sebészet órakeretében ennek előadására egy órát célszerű volna meghagyni. Természetes, hogy a műtétek tárgyalása a sebészet vonatkozó fejezetéhez kapcsolódna. Azrötödik évben eddig a tanrend szerint sebészeti oktatás nem volt* Helyes volna ebben a tanévben is legalább egy órát beiktatni egyes kérdések öszszefoglaló megtárgyalására, betegek bemutatására, nehogy a hallgatók ilyen alapszakmából egy év alatt teljesen kiessenek.
