Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. február 27., VI. rendes ülés
Dékán U r ! Az egyetemi reformmal foglalkozó bizottság két Ízben tartott ülést és valamennyi tanszék vezetőijének, illetve teljhatalmú megbízottjának bevonásával megbeszélte a Minisztérium által leküldött reformjavaslatokat . Az igy kialakult nézeteket, mint a bizottság elnöke, az alábbiakban bátorkodom összefoglalni: A bizottság messzemenően egyetért Gegesi-Kiss professzornak azzal a megállapításával, hogy az orvosképzés reformja szorosan összefügg a középiskolai képzéssel, illetve annak reformjával«, Ez utóbbira vonatkozólag Krámli professzor javaslatára a bizottság célszerűnek tartaná, ha a középiskolai záró vizsga /érettségi/ az oktatás tizedik évének lezártakor, tehát 16 éves korban történne meg és ezt követően két olyan szakosított évet iktatnának be, mely a tanulókat a 18 éves korban megkezdődő egyetemi tanulásra felkészíti* Ez a két év alkalmas volna arra is, hogy az ifjúságot ipari pályára képezze ki, vagy pedig, ha egyetemen óhajtja folytatni tanulmányait, akkor az.illető szak alaptárgyaiból olyan beható kiképzést nyerne, hogy az egyetem ne legyen kénytelen alapvető és a középiskolában már egyszer napirendre tűzött kérdéseket ismét oktatni. Az orvostanhallgatókra vonatkozóan tehát kívánatosnak tartaná a fizika, a kémia és a biológia alapos oktatását,, hogy ezen tárgyak orvosegyetemi oktatása mellőzhesse az alapok tárgyalását és az orvosi ténykedéssel szorosan összefüggő speciális kérdések oktatására fordíthassa a tanrendben megszabott időt. Egy ilyen jellegű középiskolai reform alkalmas volna azoknak a különbségeknek kiegyenlítésére is, amelyekkel ezidő szerint a különböző középiskolákból az egyetemre kerülő fiatalság előképzettségében találkozunk. A bizottság a reformtervezet általános megállapításainak zömével egyetért, azonban többet ezek közül a gyakorlatban nem tart megvalósíthatónak. így például, amennyire elvileg helyesnek látszik az összefüggések szempontjából a komplex vizsgáztatás és -ugyanazon kérdések morfológiai és funkcionális oldalának egyidejűleg való számonkérése, ugyanannyira félő, hogy az ilyen vizsgarendszer a hallgatóság képességeit az eddiginél is nagyobb mértékben tenné próbára és igy fokozná az amúgy is felpanaszolt túlterhelést. Ha pedig ez utóbbit elkerülni igyekszünk, vagy akár enélkül is, a felkészültség színvonala elkerülhetetlenül tovább csökkenne. Helyesli a bizottság például az anatómia és a szövet-fejlődéstan szigorlatának közelhozását, ami egyébként egyetemünkön régtől fogva igy van berendezve. Éppúgy helyesnek véljük, hogy az élettan és biokémia vizsgák egymáshoz közeli időpontban folyjanak le. Hasonló elv alapján tervezi javaslatunk az ötödik év végén a kórélettani és a kórbonctani szigorlat egymás mellé helyezését rövid időközön belül, anélkül azonban, hogy a felsorolt vizsgapárokat összevonná. Több oldalról aggályok hangzottak el atekintetben, hogy bizonyos klinikai ágak összevonása, fakultatívvá tétele, a kisebb terjedelmű tárgyakból a kollokviumok kötelező jellegének eltörlése, meg
