Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1959. december 22., III. rendes ülés
- 9 -A fentiek értelmében helyesebbnek tartanám a komplex oktatást, mely elkerülné az olyan ismétléseket, melyek során ugyanarról a kérdésről más helyen más véleményt hall a hallgató. így pl. tanulságosabb volna, ha a belgyógyászat, a sebészet oktatása szorosabban kapcsolódnék össze és a vonatkozó fejezeteket pl. a kórélettani tanszék, a.kórbonctani és a röntgenologiai adná elő, mégpedig konkrét esetek, pontosabban betegbemutatások kapcsán. Ez talán fáradságos szervezést igényel, de ha az oktatás az egyetemen központi feladat, akkor ennek más szempontokat érdemes lenne feláldozni. Nem értek egyet azzal, hogy a gyógyszertani és a kórbonctani szigorlat olyan évfolyamban van, amikor a klinikai ismeretek még nem kielégltőek. A klinikophatologiai konferenciákat a kórélettani előadó bevonásával a felsőbb évfolyamok oktatásának gerincévé lehetne tenni. Az elméleti és gyakorlati órák összhangolását illetően úgy vélem, hogy jó klinikai gyakorlatokat a jelenlegi rendszerben nem is lehet tartani. Helyesebb volna más országok példájára az alaptárgyakat - - a belgyógyászatot, sebészetet, szülészetet, gyermekgyógyászatot - úgy oktatni, hogy egy-egy félévben csak ezek egyikével foglalkoznak a hallgatók a klinikumból és mellette csak a kapcsolatos elmél eti tárgyakat hallgatná'. Ez alatt benn töltené egész napját a klinikai, vagy kórházi osztályon. Ez a rendszer másutt bevált, valószinüleg nálunk is hatékonynak bizonyulna. Szóval dialektikusabb, intenzivebb oktatás, összevont előadásokkal, összevont vizsgákkal, több kérdezővel és egyes vizsgák időpontjának áthelyezésével. • T C Waltner tanár azért javasolja a heti J>0 órát, mert úgy véli, hogy ezáítal jobb eredményt érhetnék el az oktatásban. . \ - N ívánovics tanár: a vizsgarend nem teljesen megfelelő és ebből származik tulajdonképen a hallgató túlterhelése. Ez vonatkozik elsősorban a kórbonctanra, de talán más tárgyakra nézve is tudnánk jobb szi* gorlatoztatási időt megjelölni. Véleménye szerint a VÍ, év nincs jól kihasználva. Amikor könnyedén tudják végezni a VÍ. évet, ugyanakkor a ííl. évben az alapismereteket csak felületesen tudják magukba rögzíteni. Különös figyelmet érdemel tehát a vizsgarenddel való foglalkozás, annak ellenére, hogy az orvosképzési Bizottság javaslataiban ez úgy szerepel, amelyen nem kell változtatni. Korpássy tanár csatlakozik Petri és ívánovics tanárok hozzászólásához"^ neai lehet megnyugodni abban, amit megnyugtatónak Ítél meg a Minisztérium. Saját tárgyát, a kórbonctant illetően a kérdés elválaszthatatlan a tankönyvtől. A kórbonctanból a hivatalosan,minősitett tankönyv 3 kötetes és 1800 oldalas lesz. Véleménye szerint, ha ezt a hallgatóság kezébe adjuk, bele se fog nézni, mert egy év alatt ezt nem lehet megtanulni és megemészteni. Kedvessy tanár megjegyzi, hogy már az általános és középiskolában jelentkezik az a maximalizmus, amelynek hatását a későbbiek során az egyetemen érezzük. A szigorlatra megtanulják a hallgatók az anyagot, azonban mivel nincs elég idejük azt megemészteni, elfelejtik. Véleménye szerint a gyakorlatokon a számonkérés nem egészen helyes abban a formában, hogy a hallgatónak előre megjelölt időben kell beszámolnia, mert ez egy-egy tárgyra készüléssel szakaszossá teszi a tanulást. Nagyon helyesnek tartja azt a javaslatot, hogy a vizsgatárgyakat öszsze kellene vonni.
