Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1959. december 22., III. rendes ülés
- 7 -hanem olyan alapképzettséget kell nyújtania, mellyel mindenfajta további stúdiumban a megértés és haladás lehetőségei biztosítva vannak. A szakosított középiskolák a tanítványok zömének életpályáját a dolog természete szerint meghatározzák* Azoknak, akik mégis más pályára mennek érettségi után, módot kellene adni a különbözeti vizsgákra való előkészülésre. Az 'orvosi pályára készülő középiskolások túlzott specializált előkészítését nem helyesli, mert ezen a pályán a természettudományos alapképzés mellett bizonyos universalitás nem nélkülözhető és az orvosok ethikai nevelésének egyik természetes alapja a széleskörű műveltség. Ehhez a klasszikus nyelvek oktatása is elengedhetetlen. Az orvos érintkezik hivatásánál fogva a társadalom legszélesebb rétegeivel és mindegyikhez akkor találja meg a legrövidebb utat, ha széles műveltséggel rendelkezik. Nem óhajtja fetisizálni az orvosi hivatást, de az orvos több, mint szakember. Nem helyes az orvosképzést a népgazdaság más ágaiban esedékes fokozott képzési tempó mintájára és az itt fennálló jogos igényre hivatkozva azonos elbirálás alá vonni. .Szerencsére közel állunk ahhoz, hogy a szükséges orvoslétszámmal rendelkezzék az ország és az orvosképzésben - szerinte - félre kellene tenni a konjunkturális szempontokat és helyettük magas minőségi követelményeket kell támasztani. Ez egészen más kérdés, mint pl. az a jogos kivánalom, hogy pl. mezőgazdasági mérnököket vagy atomenergia szakembereket képezzünk a momentán, vagy az előrelátható szükségnek megfelelően. Petri tanár megitélése szerint mind az általános, mind a középiskolai oktatás ezidő szerint maximalista köve-telményeket támaszt a fiatalságc gal szemben. Ha az eredménnyel mégsem vagyunk élégedettek, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy a túlzottan ambiciózus nevelés sokat kiván ahelyett, hogy kevesebb ismeretet nyújtana, de azt mélyebben megalapozná és tartósabban rogzitené. Az- egyetemi oktatásnak egyébként ugyanez a betegsége. Nyilvánvalóan ez mutatkozik meg abban a sajnálatos tényben, hogy érettségizett fiatalok, sőt egyetemi hallgatók az egyszerű mathematikában, vagy éppen olyan elemi dolgokban, mint a mértékegységek aggasztó tájékozatlanságot árulnak el nem ritkán. Nem az a baj, hogy az iskolában keveset tanítanak, hanem az, hogy sokat, de nem alaposan. Nincs idő az ismétlésre és az anyag megemésztésére. A Kar Petri tanár véleményét magáévá ű teszi. íí. Az elméleti és gyakorlati oktatás megjavítása. ad 1. Az általános orvosképzést, mint központi feladatot a Kar feltétlenül helyesli. V " ’ I ■ ■ •» ■ ' . ' ' ■ ad 2. A javaslat azon kitételével, hogy ”az orvosképzés jelenlegi tanterve és tanmenete megfelelő” < ? a Kar nem egészen ért egyet. A 2. ponttal kapcsolatban az alábbi megjegyzések hangzottak el: Waltner tanár helyesnek tartaná, ha konkrét javaslatot tenne a Kar a heti óraszámok csökkentése tekintetében; véleménye szerint heti 30 órában kellene megállapítani az oktatási időt ahhoz, hogy megfe-
