Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1959-1960, Szeged

1959. december 22., III. rendes ülés

-5 -A javaslatok egyéb részének megvalósítását két szakaszra bontva kell feltüntetni* Az első szakaszban az I960. szeptembertől,megvalósítható kevés költségkihatással járó, a második szakaszba 1961* szeptembertől perspektívában megvalósítható - nagyobb költségkihatással járó javaslatokat kell felvenni, egyben közölni kell ezek megközelítő költségkihatásait. A költségkihatás tartalmazza külön-külön a beruházási, költségvetési, valamint a személyi igényeket.

Ezek előrebocsátása után Dékán felkéri Tóth dékánhelyettest az Orvosképzési Bizottság ülésének, valamint a kidolgozott irányelvek ismertető sére.

Tóth dékánhelyettes előadja, hogy az említett ülésen jelen volt dr.Simonovits István miniszterhelyettes, dr.Bartha Ferenc főosztályvezető, továbbá a budapesti, debreceni, pécsi és szegedi Orvostudományi egyetemek megbízottjai.

Az irányelvek ismertetése során a Kar tagjai részéről az alábbi megjegyzések hangzottak el:

Az egyetemi tanulmányok előtt a termelőmunkában való részvételt mint általános kívánalmat Waltner professzor véleménye szerint nem lehet elfogadni, mivel ez azért volna hátrányos, mert a tanuláshoz bizonyos rutin kell s megszakítás után már nehezebb újból tanulni. Talán inkább az első és második év között kellene súlyt helyezni arra, hogy fizikai munkát végezzenek a hallgatók.

Tóth dékánhelyettes megjegyzi, hogy erre, a KÍSZ nyári építőtáborokban van 1ehet ősé gük•

Petri rektor véleménye szerint ez rendkívül fontos, de nem könnyű kérdés-. 'Helyesli, ha a fel nem vett érettségizett fiatalok a fizikai munkában mutatván meg érdemességüket, evvel a felvételre érdemet szereznek a következő jelentkezésre, de felhivja a figyelmet az ebben jelent kező társadalmi kontraseiectio veszélyére. Egy esztendei u.n. fizikai munka egészségügyi intézetben éítékés' időt veszteget el egyrészt, másfelől a fizikai munka megbecsülését a fiatalkorban kapott nevelés során kell az emberek vérébe oltani, összefoglalóan talán azt mondhatná: helyes, hogy a.p egyetemi felvételek során előnyben kell részesíteni azokat, akik a termelő munkában résztvettek, de ezt kötelezővé tenni nem indokolt egyenlőre.

Julesz tanár szerint különbséget kell tenni a között, hogy valaki ön- Irént vállalja, vagy kényszerűségből a fizikai munkát. Az első esetben ambícióról van szó, a második eset már kevésbé hasznosnak látszik.

A két évet a maga részéről igen soknak tartja, egy év még elfogadható* Van itt azonban egy szempont, amelyre felhivja a figyelmet, éspedig az, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen a kiképzési évek számának felemelése, mivel a jelenlegi 9 év nem lesz elegendő a napról-napra újabb eredményeket felmutató orvostudomány oktatására. Megéri-e az államnak, hogy évekkel eltolja teljesértékü szakember beállítását az egészségügy szolgálatába? Véleménye szerint a fizikai munkát már. hamarabb kell, hogy megszeressék és megtanulják becsülni a fiatalok.

Rávnay tanár megjegyzi, nincs betekintése a Karnak, kik azok a hallgató kV akik fizikai munka után kerültek fel az egyetemre és milyen eredményeket mutatnak fel, bár érdekes lenne megállapítani, hogy hány százaléka a hallgatóknak ilyen és mit produkálnak. A kérdést^kettéválasztja Julesz professzorhoz hasonlóan, mivel lehet a termelő munkában való részvételt úgyis felfogni, hogy az, akit nem vettek fel, de mindenáron kitart elhatározása mellett és azért végez fizikai munkát,