Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1957-1958, Szeged
1957. szeptember 26., I. rendes ülés
Vizsgáiéra, mint más években, ezért sok vizsga maradt, el Vz utóvizsga időszakra. Nem tudja milyen álláspontra helyezkedjék olyan felsőbb éves hallgatóval szemben, aki kétszer bukott és még mindig nem tud elfogadható feleletet nyújtani. Az is nehéz, hogy átengedjék, viszont az év elvesztése is nemcsak a hallgátót érinti, hanem az államnak is anyagi többletet jelent. Többszöri tapasztalat azt mutatta, hogy ha évismétlésre utasítják a hallgatót, elmegy^a minisztériumba és kieszközöl egy u^abb vizsgaengedélyt. Az lenne a-kérése, hogy a minisztérium ne engedélyezzen ilyen esetekben utóvizsgát. 3./ A nevelés kérdésében elhangzott, hogy az ifjúságot nem szabad magára : hagyni. Emlékezteti a Tanács tagjait, hogy a Minisztérium rendelkezése alapján két évvel ezelőtt néhány összaolcfeatói értekezletet rendezett az egyetem, amelynek harmadik előadásában az ifjúság neveléséről volt szó, s amelyre meghivást kapott a DISZ is és egyetlen taggal sem képviseltette magát az értekezleten. Reméli, hogy a KISZ más lesz, mint a DISZ. Kéri a Pártot, hogy a hallgatóság érdeklődésének felkeltésében legyen segítségünkre. ' G./ A káder-kérdést illetően helyesnek tartaná, ha a megüresedett állásokra, amennyiben több pályázó van, a Párt megjelölné, hogy ez'ek és ezek jöhetnek szóba kinevezésre, a tanszék ezekből válasszon, ill. az utolsó szó joga a tanszéké legyen. \ » Gellért tanár a tankönyv kérdéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy a hallgatóságban ennek előtte elharapódzott egy olyan gondolat, hogy nem kell a tankönyvet me gvásárolni ok, mivel úgyis el varrnak látva kölcsön könyvekkel, az állam mintegy kiszolgálja őket. Az idén örvendetesen ennek éppen az ellenirezőjét tapasztalja, minden hallgató vásárolni akar tankönyvet, lehet, hogy ez összefüggésben áll azzal, hogy nincs elegendő tankönyv. Kéri, hogy a Tanács a Minisztérium felé olyan felterjesztéssel éljen, hogy a tankönyveket olyan példányszámban nyomják, hogy a hallgatóság vásárolni tudjon. Örömmel hallottp. a beszámolóból azt az intenciót, hogy egyelőre ne kreál— junk uj 1 etesi'tményeket, Iranern a meglévő intézeteket fejlesszük. Ehhez azonban olyan intézkedésekre van szükség, ho^y ezek a munkálatok ne zavarjak a tanszékek munkáját és ne az történjek, ami már tavaly október óta folyik az anatómiai épületben. Ezzel kapcsolatban nem vádolja a G.H.- h mert minden segítséget igyekeztek megadni, ellenben a vállalat állandóan olyan rendelkezésekre hivatkozik, ami a munkát akadályozza és az oktató munkát a legnagyobb felfordulásban kellett megkezdeni. Nagyon ké- i ri, hogy az illetékesek hassanak oda, hogy a vállalatok úgy állítsák be i a dolgokat régi intézetek felújításánál, hogy a munkálatokat a szünetben, időhúzás nélkül végezzék el, hogy.ez ne okozzon zavart a tanszékek oktatómunkájában. ősik tanár a kollégiumok kérdésével foglalkozik és reméli, hogy mielőbb felszámolják az Eötvös utcai épületben elhelyezett kényszer kollégiumot, 1 amelynek két szobájában’ 50 leányhallgató van elhelyezve s a legelemibb egészségügyi követelményeknek sem felel meg. Már 1955-ben Ígéretet kapott arra, hogy a kollégium kiköltözik és a helyiségeket a Biológiai . intézet birtokba veheti, ezzel szemben az történt, hogy mig 1955-ben^ 32 fiú, 1957-ben 52 leány lakik az említett helyiségekben. Ez a kollégium egyrészt szégyenfoltja az egyetemnek, másrészt akadályozza a biológiai intézet kialakítását• '• öazeras tanár előadja, hogy rendszerint az előadások megkezdése után 1-2 héttel megjelennek az épületben a kőművesek és szerelők és a szó szoros értelnében feldúlják az intézetet. A bajnak a gyökere ottwan,
