Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1952-1953, Szeged

1952.október 31., II. rendes ülés

16 -Hattyasy professzor kukán professzor referátumához egy kérdésben, a r* kád erkérdésben" kiván hozzászólni az alábbiak szerint:

Ismeretes, hogy tanitómesterünk Sztálin elvtórs többek kö-* zott 1935«máj.4—i beszédében, melyet a Kreml-ben a Vörös Hadsereg fiatal végzett akadémikusai előtt tartott, a káder kérdés fontoss. gára hangsúlyozottan rámutatott

Beszédében t.k. egy - azóta sokat emlegetett - epizóddal példázta, hogy mit jelent az a jelszó, hogy mindent a káderek döntenek el.” Hadd mondjam el Sztálin elvtárs saját szavaival:

"Emlékszem egy esetre Szibériában,ahol egy ideig a száműzetésben éltem. Tavasz volt és áradás. Harminc en’oer ment le a folyóhoz, hogy fát halásszon ki a háborgó hatalmas folyamból.

. Este visszatértek a faluba, de egy társuk hiányzott. Kérdeztem, hogy hol van a harmincadik társuk, mire egykedvűen mondták "hogy az bizony ott maradt". Újabb kérdésemre, hogy "mi az hogy ott maradt?" hasonló közömbösséggel igy válaszoltak: "Mi van azon annyi kérdezni való, hát megfulladt." Es ebben a pillanatban egyikük kisiet és mondja: "A kancát meg kell itatni'* Szemrehányást tettem nekik, hogy többre - tartják a jószágot, mint az embert, mire egyikük általános helyeslés közt ezt felelte: "Mit ér nekünk az ember? Embereket mindig tudunk csinálni, de egy kancát? próbáljon meg egy kancát csinálni."

Itt talán egy kevésbé fontos, de igen jellemző esettel állunk szemben - folytatta Sztálin elvtárs. ügy látom, hogy egyes vezetőink közömbös magatartása az emberekkel, a káderekkel szemben és képtelenségük az ember megbedsülésére maradványa annak a különös beállitottságnak, mely a messzi szibériai epizódban kifejezésre jutott.

Ezért - fűzi a gondolatot tovább Sztálin elvtárs, - mindenek előtt meg kell tanulnunk az embereket értékelni. Végre meg kell érteni mindenkinek, hogy mindenfajta értékes tőke közül a legértékesebb és döntő tőke az ember. A káderek. Ha jó és számos káderünk van minden téren, akkor győzhetetlenek leszünk.

A mi területünkön alkalmazva Sztálin elvtárs szavait nemcsak a tudománynak, de és elsősorban a gyakorlati termelő életnek, melynek egyik igen fontos ága dolgozóin!?: egészségének megvédése és fenntartása, sok és nemcsak mechanikusan képzett orvosra van szüksége.

Olyan orvosokra, akik átérezve hivatásukat a közegészségvalóban jó orvosai* " A jó orvos" a szocialista államban úgy érzem nem egészen azonos a régi burzsua fogalommal. A szocializmus "jó orvosa" rendelkezik a régi "jó orvos" atributumaival, tehát foglalkozását "hivatásnak" és nemcsak megélhetési forrásnak tekinti. Összes tehetségét latba veti orvosi hivatásának gyakorlására.

Ezenkívül tisztába van a Marxi-Lenini ideológiával illetőleg a Párt tanításával. Tudja, hogy az orvos munkaterülete részben áttolódott a terápiáról a megelőzés, tehát a korai éber megfigyelés területére. A pavlovi megfigyelés gyakorlata csali alapos ideológiai és szaktudással sajátítható el. Az ideológiai alap képezi azt a lelkes hajtó erőt - feladatainak felismerését - mely a szaktudást - a motort-állandó mozgásban tartja.

Úgy látom, hogy a DI3Z-nek egyik fontos feladata, hogy egyetemi vonalon ezt a perspektívát állandóan tudatosítsa, be még fontosabbnak tartom - a farkas elvtárs által elismerő szavakkal aposztróf állt - alsóbb fokú HISZ szervezetek felelősségét.

Felelősségük abban áll, hogy a fiatal káder anyagot sokkal nagyobb figyelemmel tanulmányozzák. Figyeljék és szerettei^ és tudással foglalkozzanak velük a minde.:uiapi iskolai munkán kivül. Igyekezzenek meglátni és kiválogatni az egyes foglalkozásokra és hivatásokra alkalmas fiatalokat.