Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged
1949. október 5., II. rendkívüli ülés
- 3 -volt, hogy az emésztőmirigyeknek betegségben megzavart működését idővel majd megfeleld étrenddel vagy vegyszerekkel lehet irányi tani. Természetesen felmerül a kérdés: nem lehetne-e elkerülni az állatokon valé kísérletezést. A legtöbb ember irtézva gondol az állatkísérletekre, az "élveboncolás"-ra és állatkínzásnak tartja azt. Ez a felfogás teljesen hibás. Ezek az állatkísérletek tették lehetévé, hogy a régi orvosok félig kuruzslé tevékenysége valéban modern orvostudománnyá váljék. Ilyenek nélkül sohasem lehetett volns feltárni a belső szervek bonyolult működésének törvényszerüségéit és ezek hijján sohasem tudnánk meggyégyitani a szerveket, ha azok megbetegszenek. A physiologia épen abban külömbözik más tudományoktól, hoyy csak az élé szervezet tanulmányozása által nyert tapasztalatokba* tudja felhasználni. Ezért csak az élé illaton végezheti kísérleteit* % 1887-ben végezte Pavlov az els* látszatetetést. A kutván gyomorfisztulát létesített, majd a nyelécsövön is nyílást készített. A kutya jél tűrte a műtétet és meggyógyult. Táplálása a gyomomyiláson keresztül történt. A dönté kísérlet úgy történt, hogy a laboratóriumi szolga nagy tál kenyeret és finomra vagdalt húst hozott és azt a kutya elé állította. A kutya mohén rávetette magát a táplálékra, Szájába vette a húst és a kenyeret, nyelési mozgásokat végzett, a táplálék azonban a nyelőcső felsé nyilasán keresztül ismét kiesett. I intha semmi sem történt volna, a kutya* folytatta azt a műveletet, ujbél szájába vette a husfalatokat Ó3 lenyelte. A lenyelt falatok azonban a nyelécsé nyílásán keresztül ismét azonnal kiestek. TJgyanekkor megfigyelhető volt, hogy a gyomorfisztula nyílása aiá kötött nagy üveghengerbe megindult a gyomornedv elválasztás és az egész látszattáplálás vígan folyt tovább. Ezzel a kísérletével mutatta ki, hogy a gyomornedv elválasztáshoz nincs szükség arra, hogy a táplálék érintkezésbe jusson a gyomorral, hanem elég, ha a szájüreg és a garat érző idege' it izgatja. Az innen kiinduld inger a központi idegrendszerhez megy és onnan a bolygó idegen keresztül jut el a gyomor mirigyeihez. Később kiderült, hogy már a táplálék felmutatása is elég a nedvelválasztás megindítására, azonban, amikor köveket nyeletett a kutyával, gvomornedvelválasztása nem következett be. A gyomornyálkahártya érintése mechanikus izgatása sem indít el gvomoraedvelválasztást. Akkor is megszűnt a lát3zatetet'st követ* nedvelvála'ztás, ha a bolygó idegeket előzetesen átmetszették. Eg:/ik este érdekes beszélgetése volt Botkínnal, akinek kifejtette, hogy mint azt a gyomorfisztulás beteg példája is tette, az orvosi gyakorlat klinikai kasuistikájóval mindég gazdag forrása lesz az élettani elméletek fejlődésére. A betegség néha olyan viszonyokat hoz létre a szervezetben, amilyeneket a legkiválóbb kisérlezető sem tud létesíteni. Megegyeztek abban, hogy a további sikerek biztosítéka az orbostudomány összekötése az élettannal. Kind a kettő ad egymásnak. így Pavlov ajánlatára próbálkozott savelválasztási zavaroknál kutyagyomomedv adagolásával. Közben jól berendezett laboratóriumot kapott, jó műtőhelyiséggel és különleges klinikával az operált kuty-'k számára. A89l/. Itt gondolta ki régóta tervezett uj műtétét, az izoIáit ki^ gyomor létesítését, amely műtétet ma is az ő nevéről ?avlovgyoraornak nevezünk. Ennek a kis gyomornak minden ideg-összeköttetés megmaradt és igy természetes viszonyok között dolgozott, szemben , a Heidenhain-féle izolált gyomorral. A gyomor kifele a hasfalon át nyílással bir. A műtéttel nagyon sokáig bajlódott, l/2 év alatt 30 kutyán kísérletezett, az anatómusok és a sebészek lebeszélték róla, végül mégis sikerült 4 érás műtéttel mintegy 200 varrattal. Erős próbaköve volt akaraterejének és sebészi tudásának."Brushok" nevű kutvája /az első, amelyik életben maradt/ halhatatlan lett. azt Pavlov nagy súlyt hegyezett az operativ technikára és az élettani gondolkodásmód egy uj eljárásának nevezte. Különöse
