Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1930-1932, Szeged

1930-1931 - 1930. 09. 26., 1. Rendes kari ülés

ut én .Mikor rágondolok, nem tudóin mit sirassak benne jobban: a tudóst,a tanárt,vagy az embert? A tudóst,aki. lemondott az élet örömeiről,bevonult betegei közé,laboratóriumába s ott dolgozott szünet nélkül,fáradhatatlanul, éveken keresztül,amig csak el nem múlott fi atal s aga, amig cink le nín.* hervadtak arcúról a rózsák,amíg mo^-, nem őszült,meg nem görnyedt és'a súlyos ' bétegség le nem vette a lábáról. De meg Így*betegen is törődött klinikája ügyeivel,úgyszólván haláláig.Ha a tanárba gondolok,látom őt kora reggeltől késő estigtudományos elfoglaltságon felül megmaradt idejében tanítani.Tanítani az előadáson, a betegágynál,a laboratóriumban,a szigorlaton,a tudományos ülésekén'.Та * nitani szóval,tettel^pédaadással,fáradhat^tlanul és mindig tökéletesen.

na az embert idézem magam elé, látom,mint menekül el a hétköznapi tülekedés elől a szebb,magasabb eszmék világába,hogyan rejti el a világ elől férfiasán sok fájdalmát és kevés örömét,hogyan álcázza minduntalan megnyilatkozó jószívűségét látszólagos cinizmusával. Mint embert ismerték őt legkevesebben,pedig mint ember is olyan nagy volt,mint tudós' és tanár, <fcz igaz ügyek csendes harcosa,az elhagyatottak segitő barátja) aki képes volt hajnali 5 óarkor felkelni a sötét teli reggelen,hogy 6 órától 1/2 8-ig - előadásáig - tanítson szívességből néhány kpplaló rongyos székely liut. ■Menekülteket,