Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1973-1974, Szeged
1974. június 25., IV. rendes ülés
TJgy véldm, beszámolóm e része nem lenne teljes, ha néhány szóval nem fennék emlitést a tudományos munka fejlesztésére vonatkozó néhány elképzelésünkről: Az egyetem orvosi jellegének megfelelően az elkövetkezendő időszakban fokozott figyelmet kiván forditani az "ember kozpon.utudományos témák támogatására, tehát olyan kerdesek vizsgálatára, amelyek népegészségügyünk legfontosabb problémáinak megoldására irányulnak. Ez nem jelenti azt, hogy az eddig is sikeres alapkutatási tevékenység háttérbe szorulna, csupán az öncélú es eddig kevés eredményt hozó témaválasztást kivánja differenciált tamoga tással korlátozni. Ezen alapelv figyelembevételevel továbbra is szorgalmazni kivárjuk a témák intézeten belüli koncentrálását es az azonos témakörben folyó kutatómunkák koordinálását, a koordináció elősegítésére hatékonyabb tudományos információcserét kívánunk megvalósítani a klinikák, elméleti intézetek ill. a terule, ^ egészségügyi intézményei között. Az információcsere megválósitasa— ra egyik lehetőség az egyetem tudományos eredményeinek ismertetése« Evenként vagy tervidőszakonként sokszorosított kiadvány fámájában az egyetem intézetei továbbá a társegyetemek, valamint területi tudományos és egészségügyi intézmények felé, Áz értékelés és tájékoztatás elősegítése érdekében kívánatos, hogy a kutatásban elért eredményekről az Egyetem tudományos ülésein előadás formájában beszámoló hangozzék el. Ebből a szempontból hasznosnak látszanék az is, ha a Tudományos Bizottság gondozásában évenként jelentős példányszámú jegyzek készülne arról is, hogy az egyetemről ki, milyen tudományos problémával kapcsolatban szerzett tapasztalatokat külvagy belföldi tanulmányutak, ill. kongresszusok és symposiumok során, A jegyzék alapján az érdekelt kutatók informálódhatnának, felkereshetnék és tájékoztathatnák egymást. feltétlenül foglalkozni kell az orvostudómányi kutatói pálya vonhóbbá tételének lehetőségeivel mind a pályakezdés szempontjából, mind az élethivatásul választott orvoskutatói: pálya perspektivi— kunságát, egzisztenciát biztositó sajátosságait illetően. Noha Inté-• zetenként változó a helyzet, egészében véve a fiatal örvösek egyre kevésbé választják az elméleti intézeti kutatói pályát, s azt a klinikai munkakörökkel szemben sok szempontból alacsonyabbrendünek és perspektivikusságát illetően kevésbé biztosnak tartják. Ennek okait célszerű lenne alaposabban kivizsgálni. A pályakezdéssel kapcsolatban felvetődik egy legalább 3 éves kutatói ösztöndij rendszer kidolgozása /pl. a 2 éves MŰM állások megnosszabbitása révén legalább a labor, szakorvosi vizsga letételének erejéig/, A 3 év alatt mind a fiatal orvos, mind a fogadó intézet eldöntheti, hogy_helyes-e ha a jelölt a kutatói életpályát választja, emellett ennyi idő alatt már értékes munkára és szakmai önképzésre is lehetőség lenne. A 3 év eltelte után a tudományos pályát nem választók számára álláslehetőséget fel kellene kinálni. A pályaválasztó fiatal orvosok számára vonzóbbá és egzisztenciális^ szempontból is megbizhatóbbá tehetné a kutatói pályát mint élethivatást az is, ha a külföldi egyetemek mintájára, hods zu ideig tartó eredményes kutatói működés /pl* tudományos fokozat elnyerése, tudományos főmunkatársi, docensi kinevezés/ a Jelenleginél hosszabb ideig tartó megbizással járna.- 5 -3ZOTE, 1363/1974. 30 pld. Rektori Hivatal, B.A.
