Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1973-1974, Szeged

1974. március 22., III. rendes ülés

érvényes. Érthetetlen & megfoghatatlan, hogy a hallgatóságnak ez a hanyag része «nnaJk ellenére, miszerint tudatában kall lennie annak a najy értéknek, amit az egyetemre való felvétel szamára jelent, mrégis magatartásában a vázolt negativitás, hanyagság és hiányosság érvényesül. *4egállapitottem például, hogy a kollégiumban lakó hallgatók egy része a szorgalmi időben u® a kollégiumban, illetve a szobájában tartózkodott ahelyett, hogy a köteles előadásokat látogatta volna. Igyettsmüank oktató-nevelő munkájának egyik fontos paraméterét kalil a jövőben jelenteni a vázolt hanyag kategória, elsősödért neveléssel való mobilizálása, ha pedig ez a törekvés egyesekkel szemben sikertelen volna, a hallgatónak az 8gye%emről történő»éspedig mindenképpen a II.tanév végéig t®irt?enő kibuktatása. Sajnos nem egyszer tapasztalható, hogy hallgatók feljutnak az V.év végéig, annak ellenére, hogy tudásuk és felkészültségük még az első két év igényeit sem alégiti ki. Reméljük, hogy tantervűnk jelenleg folyamatban lévő korszerüsitése megtalálja majd a felkészültségnek az eddiginél is még objektivebb felmérését, és a nem orvosi pályára alkalmas hallgatók kellő időben való szelektálását. A vizsgákká! kapcsolatban csupán annyit sze. retnék általánosságban megemlíteni, hogy a vizsgaeredmények tanszékenként megl-shetőeen nagy különbséget mutatnak. Vannak szakágazatok, amelyekből a vizsga átlageredményei 3 körül mozognak, de vannak olyan szakágazatok is, amelyekben a vizsgaeredmények túlnyomó többsége jeles és jó, ennél rosszabb jegy pedig alig, alig akad. Az oktató-nevelő munka további feladatát képezi ásnák megállapítása, hogy ez a különbség a szakágazat sajátos jellegéből és volumenéből adódik-e, tehát a tananyag nehéz voltából, vagy pedig a vizsgáikon való elbírálás mikéntjének lényeges különbségéből. Megítélésem szerint ekár az egyik, akár a másik ok forog is fenn, a továbbiakban arra kell törekednünk, hogy a vizsgákon való elbírálás megközelítően azonos követelmény, illetve szigorúság szinten folyjék, bizonyos pedagógiai kiegyenlítettséget biztosítva.

Az elméleti előadások említett szúrópróbaszerű látogatása kapcsán meglehetősen gyakran tapasztaltam, hogy az előadást nem az intézetvezető professzora tartotta, nyilvánvalóan a professzorok közismerten rendkívüli megterheltsége miatt. Meggyőződésem szerint azonban a jövőben ennek ellenére törekednünk kell arra, hogy az elméleti előadásokat lehetőség szerint a vezető professzor tartsa, aki igy iskolájának teremthet tanítványokat, és négy tekintélyének szuggesztiv erejével is pozitív pedagógiai élményt alakíthat ki hallgató iban• Már most ksrem a mélyen tisztelt Professzori Kar szivéh télriogatását e törekvésem realizálásához, annál is inkább# mivel legfelsőbb szinten, pl. Aczél György elvtára múlt félért- látogatása kapcsán is hangot kapott az az óhaj, hogy az el őaclásofcat a lehetőség szerint a legtekintélyesebb professzoré./ tartsák.- 2 -