Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1964-1965, Szeged
Jelentések
Az Oktatási Reformbizottság jelentése a vizsgáztatóé módszereiről Igen tisztelt Rektor Ur! Az Oktatási Reform Bizottság által 1964 december 21-én rendezett, összoktatói értekezletről, amely a vizsgáztatás módszereivel foglalkozott, továbbá a Debreceni Egyetem által hasonló tárgykörben rendezett ankétről, amelyen Obál professzor úrral a SZOTE kikül-dötteiként vettunk részt, jelentésemet az alábbiakban teszem meg. A december 21-i összoktatói értekezleten Kiszely professzor exponálta a vizsgáztatás problematikáját. Felvette a vizsgáztatásnak az orvosképzésben betöltött szerepét és feladatait. Minthogy az orvosképzés során felmerülő feladatok sokrétűek, a vizsgáztatás módszerei sem lehetnek sematikusan, más területeken esetleg jól, bevált módszerekkel azonosak. Az orvosképzéssel kapcsolatos feladatok nagyjából igy csoportosíthatók: • 1. / megfelelő szakmai tudás biztosítása, 2. / analitikus képesség kifejlesztése, 3. / vizsgálati módszerek elsajátítása, 4. / a diagnosztikához szükséges szintetizáló képesség megszerzése, 5. / a prognosishoz szükséges kritikai érzék kifejlesztése, 6;/ a therápia megválasztásához szükséges gyors judicium kialakítás 7. / a megfelelő manualitás kifejlesztése és 8. / a gyógyításhoz és az orvosi társadalmi funkciókhoz szükséges kiemelkedő emberi magatartás kialakítása. A vizsgáztatásnak ezekhez a feladatokhoz kell alkalmazkodnia. A referenc ezután ismerteti a vizsgáztatás technikájának főbb módszereit: a szóbeli vizsgát, az írásbeli vizsgált módszereit, a kettő kombinációját, valamint a gyakorlati vizsgákat. Végül a referenc felveti a megvitatásra szánt kérdéseket, mint pl. azt a kérdést, vajon lexikális tudást vagy szemléletet kivánunk-e; közöljük-e a szig.tételeket előre a hallgatósággal5 adjunk-e gondolkozási időt stb. A kialakult élénk vitában 10 hozzászólás hangzott el. Ezek egy része adatokkal egészítette ki a referátumot elsősorban az írásbeli vizsgákkal tett saját tapasztalatok alapján. Figyelemreméltó volt Tigyi András docens /Pécs/, Vargha Emil docens /Debrecen/ és Pónyi Sándor adjunktus felszólalása, akik a feleletválogatós módszerrel tett tapasztalataikról számoltak be és kiemelték e módszer előnyeit. Több hozzászólás hangzott el abban az értelemben, hogy az írásbeli módszer éppen az orvostanhallgatókkal szemben, ahol a személyiség bírálatára is szükség lehet, nem mindig és nem feltétlenül a legjobb, A felvetődött vitában'kiderült, hogy a vizsgáztatás kérdésében dönteni nagyon hehóz. Mindazok az előnyök, amelyek az Írásbeli vizsgáztatás mellett szólnak, egyúttal sok
