Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1963-1964, Szeged
1963. október 4., I. rendes ülés
- 5 -Egyetemi Tanács Totka Sz.B.titkár utóbbi javaslatára határozat il ag kimondja, hogy célprémium kitűzésével minden év junius hónapjában kétszer tizes főnyi csoportban kisfizetésű dolgozók jutalomüdülését teszi lehetővé. Rektor üdvözli a Tanácsülés közben megjelent Pékli Ferenc elvtársatj az Egészségügyi Minisztérium II/3.Osztályának vezetőjét, akinek a részvételét igen hasznosnak tartja abból a szempontból, hogy az Egyetem távlati fejlesztési előterv-javaslatának megtárgyalásánál a terv elkészítésére vonatkozóan segítséget tud nyújtani. A Tanácsülést folytatja. Petri professzor helytelen gyakorlatnak tartja, hogy egyetemünkön - különösen az oktatók körében - az évi rendes szabadságot csak a két nyári hónapban - júliusban és augusztusban - veszik igénybe. Javasolja az oktatók figyelmét felhivni, kíséreljék meg évi szabadságukat úgy kivenni, ho^y az ne két, hanem legalább három hónapra húzódjon el, ezáltal a klinikák dolgozóinak az emlitett két nyári hónapban való túlterheltségén segítenek. Egyetemi Tanács Petri professzor javaslatát elfogadva, felkéri a dékánokat, hogy utasitás formájában hivják fel az oktatókat az évi rendes szabadságnak a koranyári és koraőszi hónapokban való igénybevételére. Tass dr.: Az évfolyam felelősök munkájával kapcsolatban megjegyzi, hogy igen hagy különbség tapasztalható a klinikai és elméleti oktató-évfolyampatronálók és felelősök munkájában. Az elméleti intézetek asszisztenciája lelkesen latja el a reábizott feladatot, viszont a klinikai gyakorlatokon résztvevő évfolyamokhoz igen nehéz azt a 12 oktatót megtalálni, aki a patronálás feladatát elvállalná. A hallgatókról készült véleményezéseknél komoly probléma, hogy a klinikai osztályfőnökök és patronálok - nagy elfoglaltságukra és munkabeosztásukra való tekintettel - nem képesek a hallgatókat alaposabban megismerni és ezért nem is tudnak reális véleményt produkálni. Az oktató- és nevelőmunka végzésében azért van különbség a klinikai és elméleti intézetek között, mivel a klinikákon lényegesen nagyobb az orvosok megterhelése. Ha a végző hallgatók kétéves elméleti intézeti működés után mennének át klinikai szakra, akkor a kétévenként változó, fiatal oktatók kiképzése az elméleti intézetek számára jelentene aagyobb megterhelést, ugyanakkor azonban a klinikák gyakorlottabb, tapasztaltabb és a tudományos munkában is alapvető
