Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1961-1962, Szeged
1962. február 9., V. rendes ülés
Véleménye szerint néhány hónappal végzés előtt is igen komoly nevelőereje van annak, ha a hallgatóval negativ vonásait is közlik. Az eddigiek során jóformán minden esetben sikerült meggyőzni a hallgatóké a vélemény konkrét voltáról- és azok minden presszió nélkül aláirták a róluk szóló jellemzést. Az eddigi kategóriában ugyanis a legjobb halig kerültek sorra, olyanok, akik egyetemi utánpótlás szempontjából kerüli szóba, vagy pedig élenjáró tulajdonsággal rendelkezők. Az alsóbb évfolyamú hallgatók véleményét - az ismertetett nevelési módszerrel kapcsolatban - nehéz megoldani, miután a munka még nem olyan rendszeres, csak ebben á tanévben indult be, azonban megállapítható, hogy a hallgatók örülnek ennek a nevelési, illetve jellemzési módszernek. Probléma is adódik, még pedig az, hogy a koordinációs bizottság elnökének igen sok időt kellene arra fordítani, hogy az osztályfőnökkel foglalkozzon. Az osztályfőnökök munkájának megismerése során derül ugyanis ki, hogy megfelelőek*-® a, rájuk bizott feladat elvégzésére, vagy nem? Egyenlőre1 arra irányul a bizottság feladata, hogy kidolgozzák a módszereket, amelyek alapján az osztályfőnökök munkájukat végezzék. Nekik ugyanis nagy terük nyilik a kezdeményezésre. Szükséges még az is, hogy az oktatókkal szervesen együttműködjenek. A KISZ patronáló tagjai viszont nem látják elég világosan munkájukat, azt, hogy nekik az osztályfőnököket kell segíteniök munkájukban, ezért nem koncentrálják eléggé erejüket a hallgatók nevelésére, hanem inkább arra, hogy a KISZ munkában vonják be őket. Javasolja, hogy a KISZ Bizottság a koordinációs bizottsággal együtt oldja meg ezt a kérdést, az osztályfőnökök és KISZ patronálok szorosabb együttműködését. Következő probléma az osztályfőnökök és tanszékek kapcsolatának hiánya. A szorosabb együttműködés érdekében javasolja az osztályfőnököknek a tanszéki tanulmányi értekezletekre való meghívását. Elnök: Miután csali a legjobb eredményű és szakmai utánpótlás szempontjából szóbajöhető hallgatókkal foglalkoznak, felmerül a kérdés, mi lesz a többi hallgatóval, hogyan biztosítják nevelésüket? Miután-az Egyetemen kb. 285 oktató van, ha elosztanánk közöttük a &allagtókat, egy-egy oktatóra 4-5 hallgató jutna. Ha az Egyetem valamennyi oktatóját bevonnák a hallgatók nevelőmunkájába, a velük való foglalkozás rendszeresebbé válna és egy oktató több időt tudna szentelni csat 4-5 hallgató nevelésével bisnéh meg. Iöbtezör
