Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1959. október 20., I. rendes ülés
- 5 -Tóth dékánhelyettes: A mai megbeszélés célja az elosztó bizottság munkájának megjavítása. Meggyőződése, hogy az alapvető hibák abból származnak, hogy a bizottságot a nyár végén szervezik meg, amikor az Eü.Minisztériumtól erre vonatkozó utasitás érkszik. Ez az időpont pedig a bizottsági tagok kijelölésére nem kedvez, mivel a legtöbb professzor szabadságon van. Javasolja ezért, hogy az elosztó bizottság tagjait májusban jelöljék ki és a bizottság már időben együttműködhetne a személyzeti osztállyal és tanulmányi osztállyal, tájékozódhatna az egyetemi utánpótlásra kerülő hallgatók személyéről és velük egyöntetű szempontokat dolgozna ki. Marton dr. módositó javaslata az előző javaslathoz az, mivel a pártszervezet és a személyzeti osztály mellett működő' káderbizottság folyamatosan foglalkozik a hallgatók végzés utáni elhelyezésének kérdésével, ezért az elosztó bizottságot állandó bizottsággá kellene átszervezni, amely a személyzeti osztállyal és káderbizottsággal állandó összeköttetésben lenne a hallgatói káderkérdések ügyében. Tanácsülés Tóth dékánhelyettes és Marton dr. javaslatát elfogadja azzal, hogy az elosztó bizottságot állandó bizottsággá szervezi át és a végző hallgatók elosztásának kérdésével a bizottság már évközben kezd foglalkozni. Rektor: Az elosztó bizottság beszámolója feltárta a végzős hallgatók elosztásával kapcsolatos hibákat. Az egyetemen működő különböző szervek, tanulmányi káderes, személyzeti osztály, káderbizottság egymástól függetlenül funkcionál. Olyan bizottságot kellene a káderkérdések megtárgyalására létrehozni, amelyben képviselni magát a párt, KISZ szervezet, személyzeti osztály, valamint az egyetemi tanárok. Ily módon könnyebbé válna az együttműködés, egyöntetű álláspontokat lehetne kialakítani és nem fordulna elő az, hogy az elosztó bizottságot kész tények elé állították. Az elosztást, azért sem tartja teljesen megfelelőnek, mert a megadott keretszámot nem tartották irányadónak, hanem több embert tartottak egyetemen a végzett hallgatók közül. Ezek részére intézetektől, klinikáktól kellett állásokat kölcsönvenni, amiket nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak az intézetek egymásnak visszaadni. Ezt a gyakorlatot mégegyszer nem szabad megismételni, annyi gyakornoki állást kell betölteni, amenynyit a minisztérium rendelkezésre bocsájt. A szakmai utánpótlással foglalkozva kijelenti, az nem képezheti vita tárgyát, hogy kit tartunk az egyetemen. Természetesen csak a szakmai és politikai szempontból egyaránt megfelelőket. Az egyetem a maga számara képez utánpótlást. Abban az esetben kellene szakorvosokat nevelnünk, ha az országban olyan jellegű szerv nem volna, amely ezt a feladatot betöltené. Miután azonban vannak szakorvosképző intézmények, az egyetemnek a tudományos igényeknek megfelelő szakembereket kell nevelniük. A kar határozata nem véletlenül fejtette ki, hogy az egyetemi klinikákra lehetőleg tudományos képzettséggel rendelkező orvosokat kell felvenni, amit az előzőleg elméleti intézetben eltöltött két évi munka biztosit. A budapesti orvosegyetem is hozott ilyen értelmű határozatot. Nem véletlen az a helyzet, hogy bizonyos tanszékekre szive sen mennek hallgatók, máshová nem. Ha mi ezt a tényt kifelé hangoztatjuk,
