Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1960. október 7., I. rendes ülés
6 ni, kiket oktatunk. Teljes joggal hangsúlyozzuk, hogy a minőség. az, amire törekednünk kell, mert rossz minőséggel jó eredményt elérni nem lehet. Ennek a kérdésnek társadalmi és politikai háttere van. A minőség figyelembe vételénél nem támaszkodhatunk kizárólag arra a szellemi és nevelési előnyre, amit a jobbmódu polgári családok gyermekei hoznak magukkal az egyetemre, hanem meg kell teremteni azt a bázist, amely elsősorban a munkás- és paraszt fiatalságra épül. Azonban a társadalmi helyzet sem jelenthet előnyt. A gyermekeknél alapul kell venni képességeiket. Arra kell törekednünk, olyan szintet kell elérnünk, hogy mindenki képezhető legyen. Ezt pedig cshk gyakorlati intézkedésekkel lehet megtenni olyan módon, hogy már az elemi iskolában a jó képességű, rátermett gyermekeket céltudatosan, systematikusan úgy neveljük, hogy elérjék a maximumot és ezt a módszert folytatjuk a gimnáziumi nevelésnél is.-Olyan kollégiumokat kell létrehozni, ahol a legjobb munkás-, paraszt-származású hallgatókat mindazzal felruházzák, ami az életben való érvényesüléshez ,■ a tudományos munka gyakorlásához, az élen járáshoz szükséges. A kollégiumokban tanitsák nyelvekre és neveljék a hallgatókat. Az orvosképzéssel kapcsolatban kijelentig hogy a gyakorlati orvosképzésben a tudományos megalapozottságnak mindenképen meg kell lennie. Olyan gyakorló orvosokat kell képeznünk, akik megfelelő elméleti ismeretük alapján eleget tudnak tenni bizonyos gyakorlati feladatoknak. Amikor egyfelől szilárd és megfelelően képzett gyakorló orvosokat kell az egyetemen képeznünk, ugyanakkor a tanszékeknek meg kell oldaniok az egyetemen belül azt, hogy azokat a hallgatókat, akik ennél többre képesek, magasabb fokú kiképzést kapjanak. Erre a célra alkalmasak tudományos köreink. Kanyó professzor bejelenti, hogy a közegészségtannak az élettel való szorosabb kapcsolata érdekében az V.éves orvostanhallgatókat a két félév folyamán a KöJÁLL-hoz beosztják gyakorlati kiképzésre. A hallgatók megtanulják, hogy kell a körzeti orvosnak a hygiénikus feladatait gyakorlatban alkalmaznia. A múltban iskolaorvosok oktatták a középiskolákban az egészségtant és ebben az időben az egészségtan hallgatása kötelező volt a tanárjelölt bölcsészhallgatók számára is. Mivel ma iskolaorvosok helyett tanárok adják elő a középiskolákban az egész ségtant, sókkal inkább szükség volna arra, hogy a tanárjelölt bölcsészhallgatók kötelezően hallgassák az iskola-egészségtan kollégiumot. Az orvostanhallgatókat az egészségügyi szervezési kérdéseken kivül meg kellene ismertetni a társadalom egészségtani elemeivel is. A maga részéről a közegészségtani tanyákén ezt eddig is megvalósította. Felkérte az SZTK ellenőrzőjpbrvost néhány előadás megtartására, amelyen az SZTK szervezetét, a különböző SZTK szolgáltatásokat és a munkaképesség el bírálására vonatkozó főbb szempontokat ismertette. Ezeket a kérdéseket azonban nem lehet csak hygiénikus követelményként ismertetni, hanem minden egyes klinika szakterületén belül a klinikus professzornak is foglalkoznia kell vele az oktatás keretében. Olyan speciálkollégiumok meghirdetését is szükségesnek tartja, mint pl. a dietétika, a munkaegészségtan, amelynek keretén belül az üzemorvos feladatait és a munkaegészségtan legújabb eredményeit kö-
