Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1960. október 7., I. rendes ülés
- 5 -A felcserek azonban a közegészségügyi' állomásokon beváltak. Közülük a kiválóbbakból orvosokat lehetne képezni. A középkádereknek orvossá való átképzésének lehetősegét helyesli, akik között igen sokan kiválóan megállják helyüket és jó orvosok válnának belőlük. A szakközépiskolák gyakorlati hasznosságát hangsúlyozva kijelenti, hogy az onnan kierült egyetemi dolgozók, vagy bármely más egészségügyi területen működők nagy gyakorlati tapasztalatuk révén komolyan felhasználhatók laboratóriumi munkában. Dr.Nag;y László kórházigazgató: Örömmel üdvözli azt a tervezetet, hogy az általános alapfokú oktatás 14 éves kortól 16 éves korig tolódik ki. Az általános iskolai oktatás színvonala a túlterhelés mellett jelentékenyen emelkedett. Ugyanakkor igen hasznosak a középiskolában meghonosított különböző politechnikai oktatási órák, amelyek a diákokat a gyakorlati életre neveli. Az egyetemi oktatás kérdéséhez fűz néhány megjegyzést. Az orvosok oktatásánál nagyobb súlyt kellene helyezni a gya- * korlati oktatásra, mivel ezen a téren lemaradás tapasztalható. Az orvosképzésen a területi ellátás érdekében kell javitani. A lakosság mind nagyobb százaléka kapcsolódik be a társadalombiztosításba és a társadalombiztositasi tennivalókból, jogszabályokból nem ért jóformán semmit. Az orvosképzés kell, hogy tartalmazzon olyan oktatást is, ami a fiatal orvosokat a társadalmi' tennivalókkal ismerteti meg. Felhivja a figyelmet az oktatóképzésre. Fontos a pedagógiai módszertan megtanítása azok számára, akik oktatással foglalkoznak, örömmel állapítja meg, hogy az egészségügyi dolgozók körében nagyfokú igény mutatkozik a továbbtanulásra, ami helyes törekvés. Az általános iskolát, gimnáziumot, marxista esti egyetemet és jogot is többen végzik a Kórház dolgozói közül. Petri professzor: Igen sokféle kiképzési formát ismerünk, a jövőben azonban további tagozódás valósul meg. Ennek oka, hogy az országnak nagy a szakember-szükséglete és országos érdek, hogy minél rövidebb időn belül minél több szakterületen hozzáértő szakemberek álljanak rendelkezésre. Az iskolai irányítással kapcsolatban megjegyzi, annak, hogyha rendkívül korai időpontban igyekszünk meghatározni, hogy a gyermek milyen szakképesítést nyerjen^ az lehet következménye, a gyermek úgy érzi, hogy beskatulyazták, vagy pedig később a különbözeti vizsgák tömege indul meg, hogy más pályára lépjenek át. Gondot kell fordítsunk a pályaválasztással kapcsolatos korai elhatárolásra. A szakközépiskolákba irányítani kell a gyermekeket és ez az irányítás csak akkor lehet jó, ha spontánná is tesszük. A középiskolák túlterhelése nemcsak az anyag nagyságán múlik, hanem a rossz tankönyveken is. A könyvek jól bemagolható, de megjegyezhetetlen anyagot tartalmaznak sok tekintetben, amiknek az ismerete tökéletesen fölösleges. Mindenféle tanításnak az az alapvető kritériuma, hogy olyan dolgot érdemes tanitani, aminek és amennyinek a béfogadására az átlagos emberi agyvelő képes. Ezt az elvet a tankönyvek Írásánál, az oktatás módszertanában és a vizsgakövetlemények megállapításában föltétlenül alapul kell venni. Még egy? az egyetem viszonyai között döntő szempontot vet fel. Nem eleg, ha mi elvi alapokon és csak általánosságban állitjuk fel az oktatási követelményeket és oktatási rendszerünket, hanem elsősorban azt kell figyelembe ven
