Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár

1942. április 16., VII. rendkívüli ülés

Jo

tozzuk: Justizmordet követünk el egy nemzeti diszciplina fölött és a magyar néprajznak pozicióját gyöngit- ~ jük a nemzetközi tudományosságban*

IV.AZ ETHNOGRAFIA TERÉU MŰKÖDŐ HAZAI SZAKEMBEREK.

Legyen szabad mindenekelőtt számba venni azokat a szakembereket, akik az egyetemi néprajzi oktatásban nem vesznek részt. Betűrendben említem és azért választom külön őket a magántanásul odoroktól, mert bár lehet közöttük a magántanároknál nagyobb tehetség, nincs

közöttük olyan kiemelkedő egyéniség, akit — annak ellenére, hogy nem kér-V,v i

*— u A. s

tek soha hábilitációt — a magántanárok fölé kellene helyeznünk vagy meg-0*3

hívásra ajánlanunk. Szerény véleményem amúgy is az, hogy általában a magántanárság elengedhetetlen előfeltétele a tanszéknek. Aki tanszékre alkalmas, az Magyarország öt egyetemén talál lehetőséget a hábilitációra. Kodifikálni azonban azért nem lehet ezt a föltételt, mert akkor kimaradnának egyetemeinkről o~ lyan különleges értékek, mint Riedl Frigyes vagy Horváth János, akik elzárkóztak a habilitálás elől. _ Betűrendbe szedett listám nem teljes, de itt azt hiszem nem kötelezda teljesség: Berze-Nagy János, Domanovszky György, Dömötör Sándor, Fél Edit, Honti János, Kodály Zoltán,

Kovács László, Madarassy László-, Mészáros Gyula, Szendrey Ákos, és Zsigmond, Tálasi István, Vajkai Aurél. Betűrendben első, de mindenképen