Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár

1942. április 16., VII. rendkívüli ülés

irányítású gyűjtők számévá örvende­tesen megnőtt, szinte maximumára e­­melkedett. Gsüry Bálint hatalmas nép­nyelvi szótára és debreceni népkuta­tó intézete; a budapesti egyetem széleskörünek tervezett magyarságtu­dományi intézete; a kolozsvári Erdé­lyi Tudományos Intézet aktiv munká­ja: kiemelkedő mozzanatai ennek a tudományos nagyüzemnek, amelyről va­laha Klcbclsberg Kunó álmodott. A néprajzot ma már minden egyetemünkön tanitják valamilyen keretben. A kül­földi és belföldi ösztöndíjak, tudo­mányos és tanári állások múzeumoknál, kutató intézetekben, szemináriumok­ban annyira elszaporodtak, hogy min­den örömünk mellett szinte félve kérd hetjük: ki fogja a tudósjelölteknek ezt az áradatot jogos vagy kevésbbé jogos ambicióik kielégítésének meg­felelő állásokba előléptetni? Mig _ egyrészről azt a szomorú jelenséget látjuk, hogy a közelmúltban egész é­­letüket tudományos munkának szenteli, érdemes muzeológusok és kutatók so­ha nem vagy csak életük alkonyán ju­tottak vezető, tudományos, független állásba, másrészről a mai fiatal ge­neráció egynémely tagjai — nem is gondolva például a mindinkább szak­iskolává és nevelő, gőzerővel okta­tó intézménnyé távolodó gimnázium. rögös útjára — az egyetem elvégzé­se és néhány külföldi év kultúrdip­­lomáciai sikerei után vagy jövedel—

Next

/
Oldalképek
Tartalom