Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1940-1941, Kolozsvár

1941. május 27., VII. rendes ülés

mig "A német népközösségi lira képviselői" fejezet "Női lírikusok" cimü szakaszában csak kevesetmondó közhelyeket emlit és a modern német női kőltők a lira terén is kiváló tehetségét, Ina Seidel-t és Agnes Miegel-t, még csak meg sem emliti.Ugyanezen egyenlőtlen értékelés a mű más részeire is jellemző,mely tény kérdés nélkül kritikai bizonytalanságot árul el.

Szerző a modern Urát -nagyon helyesen^ mint az uj népközösségi költészet egy részét fogja fel;de ha a népközösség elvén áll,úgy joggal elvárhatnék, hogy a meghatározott időbeli egész német népközösség minden alkotását tanulmányozza, - amennyiben azok művészileg megütik a mértéket.Szerző ezt azonban nem teszi.A sudétanémet költészetet alig érinti,egy olyan kiváló és általánosan elisnert lirikust, mint a milyen az erdélyi szász Heinrich Zillich,egyáltalán meg sem emlit,az ostmarki Josef Weinheberrel túlkeveset foglalkozik, balti,amerikai és más külföldi német lírikusokról még szó sem esik.Hol marad hát a népközösség ? Elképzelhető-e a 30-as évek magyar lirája az erdélyi költők nélkül,kik pedig abban az időben az anyaországtól elszakítva éltek ?

Különösen sajnálatos ez a mulasztás a Weinheber esetében.Minden kétséget kizáróan Weinheber a németek ma élő legnagyobb lírikusa,vérbeli művész a Hölderlin és Novalis fajtájából,őt - valódi értékeléssel - a szervesen felépített tanulmány központi helye illette volna