Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged
1939. január 26. V. rendes ülése
történeti tanszék hiányát, szintén amellett bizonyít, hogy a kar ennek a diszciplínának képviseletéről szinte az egyetem fölállítása éta sohasem mondott le. 2./ Az emlitett kari megegyezés keretein belül mégis ellentétek látszanak fönnforogni arra az esetre, ha pénzügyi vagy adminisztratív okokból a miniszter nem tudná honorálni a karnak két tanszék fölállítására vonatkozó kérését. A második magyar történelmi tanszék prioritásával szemben azonban legyen szabad kijelentenem, hogy ez a diszciplína egy tanszékkel is képviselve van egyetemünkön, viszont nem képzelhető el universitásnák, a szó legmagasabb tudományos és a tudományok egyetemét jelentő értelmében, olyan egyetem, amely a művészettörténet művelését nem tudja beiktatni tudós képző, doktorátusi programúijába. Tisztán technikai kérdés, hogy bizonyos történelmi stúdiumok, amik a tanárképzés céljait szolgálják, valamilyen módon előadassanak karunkon. A tudósképzés céljait egyetlen magyar történelmi tanszék is kielégítően szolgálhatja, aminthogy egy kézben van a román filológia ós a francia irodalomtörténet, valamint a germán nyelvészet és a német irodalomtörténet két-két diszciplínája is. Ami pedig az egyetemi munka legmagasabb fokát illeti ahol a professzor a maga legszemélyesebb tudományos világnézetét közli a hallgatókkal és talán egy szűk területre szorítkozva de ezen a területen a legmélyebbet nyújtva és egyetemes tudományfölfogást tükröztetve: - ebben a legegyetemibb régióban nem lehet tanszékeilátásról beszólni, mert az egyetemi tanár célja, legalábbis a filozófiai karon, nem az, hogy ellássa a tanszéket, hanem az, hogy a maga tudós egyéniségével követendő példaképül állítsa magát tanítványai elé és a tudományt önmagáért, még a hallgatók gyakorlati céljaitól függetlenül is, művelje. Az ilyen professzor lesz a legnemesebb értelemben tanárképző professzor is. Ivem
