Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 23. A megüresedett magyar művelődéstörténeti tanszék ügyében kiküldött bizottság értekezlete

Ha most azokra az érvekre gondolunk, melyekkel a meglevő mellett egy másik magyar történelmi tanszék szükségességét indokolni iparkodtam, akkor azt kell mondanunk, Hogy tanszékeink jelen alakjukban a kívánt célt nem szolgálják s éppen ezért feladatkörük világos elhatárolására, egymáshoz való viszonyuk tisztázására, egyszóval átszervezésre szorulnak. A tanszék raegüresedésének alkalmát kell felhasználnunk arra, hogy e módszertani és gyakorlati szempontból egyaránt kívánatos átszervezést szorgalmazzuk.

Az átszervezés számára oly szempontot kell találnunk, melyben nem rejlik már eleve az elavulás veszélye s amely ugyanakkor az egyetemi oktatás céljait is biztosítja. Az a specializálódás, melyről az előzőkben szólottám, a magyar történet középkori, illetőleg újkori szakaszaival való foglalkozás irányában ment végbe. Hz a felismerés vezette a budapesti egyetemet, midőn teljesen párhuzamos jellegű két magyar történeti tanszékét, közép- és újkori magyar történeti tanszékké alakította át. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a felosztás csupán ésszerű munkamegosztást, nempedig merev kronológiai határok felvételét jelenti. A tudományos érdeklődésnek ugyanolyan spontán elágazása ez, mint pl. a klasszika filológia esetében a görög, vagir latin stúdiumokkal való foglalkozás s az ennek megfelelő tanszékszervezés.

Bármily aktuális volna is a művelődéstörténetnek magyar település- és népiségtörténeti tanszékké való átalakítására gondolni, ezt a megoldást még sem tartom megfelelőnek. ÜLőször is azért nem, mivel valamely tanszék feladatkörének egy bizonyos módszerrel, vagy korszerűnek látszó kutatási ágazattal való meghatározása mindig magában rejti a meghatározás elavulásának veszedelmét, másodszor pedig azért nem, mivel tanszékeink számához viszonyítva