Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 23. A megüresedett magyar művelődéstörténeti tanszék ügyében kiküldött bizottság értekezlete

pádkori társadalomtörténet s ugyanakkor a XIX. századi nemzetiségi kérdés problematikájában. Ez a specializáltság nem tagadja a nemzettörtónetnek összefüggő egész voltát, de tudatában van annak, hogy a kutfőanyag és irodalom ismeretén nyugvó tudományos és oktatói tevékenység csakis a munkának önmagunk által emelt tárgy- és időbeli korlátái között valósítható meg, s hogy a középkori történettel való foglalkozás más forrásanyagot, módszereket és más segédtudományokkal való együttműködést követel, mint aminőkre az újkor történettirójának szüksége van. A feladatok tehát különbözők, de mindegyikük egész embert és életet kiván.

Kétségtelen, hogy más tudományszakok esetében is nyomás érveket lehetne felhozni a munkamegosztás szükségessége s igy a tanszékek számának szaporítása mellett, de bizonyos az is, hogyha már egyáltalán számolnunk kell anyagi korlátozásokkal, azok káros hatását legkevésbbé azoknak a tudományoknak, köztük is elsősorban a magyar történelemnek szabad megérezniök, melyeknek feladatait helyettünk semmiféle idegen egyetem, vagy kutatóintézet ellátni nem fogja s amelynek elvégzéséért a tudománnyal és a nemzettel szemben felelősek is egyedül mi vagyunk.

Az egyetemeken szervezett magyar történelmi tanszékek feladata azonban nem merül ki e tudomány szakszerű művelésében s igy azok jelentősége is messze túlterjed e munkához fűződő szellemi és erkölcsi érdekek körén. A nemzeti történettudománynak ugyanis minden nép életében vitathatatlan szerepe van a múlt és jelen, történelem és élet, hagyomány és fejlődés helyes összhangjának kidomboritásában, a nemzeti közvélemény történeti mítoszának megteremtésében s igy közvetve a jövendő alakításában is. A közműveltségnek azonban e tekintetben sem hazafias frázisokra, hanem a nem-