Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1936-1937, Szeged
1937. május 20. IX. rendes ülése
- 24 -telező tárgyak hallgatása nem zavarja meg és igy tudományos készültségük bizonyos tekintetben még jobban biztosítva látszik, mint a sokféle melléktanulmánnyal és kötelező elfoglaltsággal terhelt középiskolai tanárjelölteké. A bölcsészetdoktori szigorlati szabályzat 6.§-a JEGYZET rovatának 2. pontja ezt mondja: M2. A tanitőképző-intézeti okleveles tanárok és tanárnők, akik az Apponyikollégium tagjai voltak és a középiskolai érettségi vizsgálatot letették, továbbá egyetemi tanulmányok nélkül az illető /t.i. tanárképző-intézeti tanári/ szakokból bölcsészettudományi doktorátusra bocsátandók." Ez a szabályzati rész a VKM. 195.827 számá, 1919 évi rendeletén alapszik. Tehát a VKM. a tanitőképző-intézeti tanároknak bölcsészetdoktori szigorlatra való bocsátását akkor kötötte érettségi bizonyítvány meglétéhez, amikor a polgári iskolai és a tanitóképző-intézeti tanárképzés távolról sem állott olyan magas színvonalon, mint ma, amikor már a polgári iskolai tanárképző főiskolára is az 5 éves tamitóképzőben nyert elsőrendű oklevelek, vagy pedig jeles, vagy legfeljebb jórendü középfokú iskolai érettségi vizsgálatok és ezen érettségi vizsgálatokon felül külön külömbözeti vizsgálatok alapján és mindezeken felül egyénenként való szelektálás mellett lehet csak felvételt nyerni és beiratkozni. Egyszóval a mai tanitóképző-intézeti tanári oklevél, illetőleg 1933 évtől kezdve szerzett tanitőképző-intézeti tanári oklevelek semmiféle körülmények között sem /vagyis ha még nem is szin jelesrendüek azok/ tekinthetők olyan értéküeknek, mint amilyenekre vonatkozott és vonatkozhatott az 1919-ben kiadott és fentebb már emlitett számá kultuszminiszteri rendelet. Ma a tanitőképző-intézeti tanári oklevelek sokkal magasabb nívón állanak olyannyira, mintsem ne lehetne ilyen oklevelek birtokában eltekinteni
