Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1936-1937, Szeged

1937. április 22. VIII. rendes ülése

helyi kutatáslehetőségekkel összhangzó személyi betöltés esetén felelhet meg a tudomány és az egyetemi szinvonalon álló oktatás feladatának.

A régészet leletanyag és igy állandó ásató tevékenység nélkül nem művelhető, ez a követelmény pedig már eleve táji, sőt helyi megkötöttséget jelent. A táj szerűség szempontja pedig két irányban állít korlátokat e tudomány művelője elé: a/ az anyag gazdagsága, másrészt pedig a teljesség hiánya ezidőszerint lehetetlenné teszik: a régészetnek még egy korszakon belül való "szintetikus” művelését is, mert minden ilyen kisérlet csak elsietett általánositásokra és a leletanyag állományát figyelmenkivülhagyó "rendszerezésekre" vezethet, amint erre példák is vannakj

b/ a régészeti tudomány nagyfokú elágazása és az egyes ágakat elválasztó lényegbevágó módszertani külömbségek következtében a régészet valamely részdiszciplinájának művelője csak ott folytathat tudományos tevékenységet, ahol a szakjához tartozó leletanyag az illető terület hagyatékában képviselve van. A provinciális római régészet emlékei nélkül például ez a tudományág nem művelhető.

A táj szerűségnek ez a tudományos szempontból egyedül megnyugtató elve a szegedi Egyetem régiségtudományi tanszékének kinevezendő tanárától azt követeli, hogy munkássága egyrészt a prehisztóriát, másrészt a népvándorláskort ölelje fel s hogy helyi, tehát alföldi leletanyag alapján dolgozzon.

Miután pedig e kívánalmak tekintetében az előadói jelentésben felsorolt szakemberek közül egyedül dr.Banner János tudományos munkássága nyújt teljes biztosítékot, lévén ő a felsoroltak között az egyetlen, aki prehisztóriával és népvándorláskorral egyenlőképen és az idevágó alföldi leletanyag legala-2j02,- 32 -