Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged
1936. május 28. IX. rendes ülése
21 (CS kiterjesztését, mert úgy véli, hogy az arra való ifjak öt év alatt teljes mértékben kifejleszthetik a bennük lévő lelki habitust, amely őket a tanári pályára képesiti. A nem arra való jelöltek kiképzésére 10 év sem elegendő. 2. Nem fogadhatja el Karunk a javaslat második pontját sem, amely a vizsgák számát is eggyel szaporítja oly módon, hogy az első év végén is követeltessék egy vizsgálat a szaktárgyakból. Karunk meg van győződve arról, hogy a vizsgák szaporítása még korántsem vezet az eredmény javulására, ellenben nagy akadálya annak, hogy hallgatóink tanulmányaikban elmélyülhessenek és a módszeres munka folyamán a tudomány iránt való szere tetben gyarapodhassanak. Az első év végén tartandó vizsgát a debreceni javaslat egyszersmind szelektáló vizsgának is szánta. Véleményünk szerint ezt a szelektálást egészen jól el lehet végezni a colloqiumok által. 3. Karunk leghatározottabban ellenzi a debreceni javaslat azon pontját, amely szerint a tanárképzésre irányuló szabályzatból - és nem "előírásokból", amint ezt a debreceni javaslat mondja - a tudósképzésre irányuló szabályokat el kell hagyni s ezzel szemben a középiskolai tananyag alapos ismeretét kell megkövetelni. Karunk a középiskolai tanárképzést csak szolid és mélyreható tudományos képzés alapján tudja elképzelni. A középiskolai tanárnak nem tankönyveket kell tudnia, hanem a maga egész életét a tudomány alapján kell kiteljesitenie, ha nem akar puszta mesterember maradni. Itt nem a tudomány eredményeinek ügyes elraktározásáról van szó, hanem arról, hogy a jelölt a tudomány munkáját a maga személyes ügyévé tegye, a tudomány munkája iránt szeretettel
