Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1934-1935, Szeged
1934. szeptember 10. I. rendkívüli ülése
- 6 -/ nak köszönhette, hogy rendíthetetlen hite és erős munkaszeretete legyőzte az akadályokat és önbizalma nem maradt mögötte célkitűzéseinek, pedig számolnia kellett azzal, hogy az emberek nagyrésze mindig össze szokta zavarni a dolgok kategóriáit s nem egyszer ésszel tör annak meglátására, amihez szív is kell. Amit kedvezőbb körülmények között Kohler végzett Németországban, Clouston Angliában, Cosquin Franciaországban, azt a feladatot oldotta ő meg nálunk Magyarországon. Távozása elsősorban minket historikusokat érint leginkább, mert hiszen in ultima analfsi ő maga is historikus volt a neolrt-kor műveltségének kutatója. Meg vagyunk győződve, hogy reá nézve a nyugalombahelyezés nem a semmittevés korszaka lesz, hanem a renali sáncé gondolkodásának értelmében vett igazi "otium litterarum", azaz a tudománynak mindentől mentes, szabad művelése, örömére saját lelkének, hasznára szaktudománya művelőinek. Hisszük és reméljük, hogy a magyar kultúra legfőbb intézői, megtalálják majd az elismerés módját vele szemben, akit 70 éves kor és 50 éves irodalmi tevékenység koszoruz. Most pedig, hogy tőle búcsút veszünk, kivánunk neki továbbra is kitűnő egészséget és nemes munkakedvet. Emlékét megőrizzük, arcképét tanácskozó termünkben és a semináriumban elhelyezzük, hogy hirdesse magistris et E&olaribus: o volt az eth.nograpJn.ia első nyilvános rendes tanára, de nem az utolsó." A Kar megilletődéssel mond búcsuüdvözletet nyugalomba vonúlt tagjának s felkéri a dékánt, hogy erről jegyzőkönyvi kivonatban értesítse a távozó Kartársat. A Kar kimondja, hogyVÍEthnographiai Intézetet összes ingóságaival együtt fenntartja, annak felügyeletével - további intézkedésig - dr.Sík Sándor ny. r. tanárt bízza meg. Az intézet keretein belül való további munkásságra és annak irányítására dr.Cs.Sebestyén Károly és dr.Bálint Sándor ethnographiai magántanárokat kéri fel.
