József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged
- 2 -Az is előfordult, hogy a kialakított kollektiv vélemények nem jutottak el az illetékes tanszékhez, az érintett oktatóhoz. Az utóbbi momentum már az alapvető szervezeti-szervezési nehézségekre utal. Arra ugyanis, hogy a hallgatói érdekvédelmi rendszer funkcionális zavarai következtében egyre rosszabbul működik a tanszéki összekötők kezdetben nagy reményekre jogosító hálózata. /Az is igaz persze, hogy a hallgatók illetve a hangadók érdeklődése időközben nagyrészt másfelé terelődött, és az oktatói munka véleményezésének régi igénye jócskán elfelejtődött./ Az előbbi hasonlathoz visszatérve, mostmár lényegében arról van szó, hogy a zökkenőkkel teli indulás után a szekér kátyúban áll. Az a paradox helyzet állott elő, hogy miközben a tanszékek, az oktatók többsége megbarátkozott a hallgatói minősítés gondolatával, helyenként erőfeszítéseket tesznek annak fenntartására, megújítására, a hallgatóság nem él a hallgatói kezdeményezésre megvalósult lehetőséggel. Nem kis vigaszul szolgál viszont, hogy az eredeti elhatározás alapján, ha nem is mindig annak szellemében és szempontjai szerint, élég gyakoriak a félév indító megbeszélések, és számos esetben előfordul a vizsgatapasztalatok közös értékelése is.Ugyanakkor polgárjogot nyert és csaknem általánossá vált a szemináriumi munka félév végi kölcsönös értékelése. A kari KISZ- és állami vezetés közös véleménye, hogy a kedvezőtlen tapasztalatok ellenére, közös erőfeszítéssel, próbálkozni kell az oktató-nevelő munka kétoldalú kollektiv véleményezési rendszerének megújításával. A fő célkitűzés változatlan: a demokratikus, ösztönző, élő, partneri munkakapcsolat a tanszék, az oktatók illetve a hallgatói csoportok valamint azok képviselői között. Csak ilymódon valósítható meg objektiv, mindkét fél számára elfogadható és kölcsönös véleményezési mechanizmus.
