József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1964-1966, Szeged

1S7- 7 -a/ mikor kerültek a^Személyzeti Csoporthoz az ottkésőbb, október 22-én a páncélszekrényben megtalált mellékletek, b/amennyiben Morvayné főéi© dó ,jól emlékezik, s^ az iratokat októ­ber 12. táján egyszerre csak az Íróasztalán találta, úgy ki tette azt oda, s hol hevertek addig az iratok. •zzel szemben - visszatérve a Rektor ur által feltett kérdésekre, ill. szempontokra: ad 1. Az iratok elmaradásának elsőrendű forrása az ü yrend elha­nyagolásában, a munkakörök elmosódásában illetve be nem tartásában, kapko ó, felelőtlen ügyintézésben jelölhető meg. Személy szerint hibáztatom először Morvay Sáncomé főelőadót, aki t á j é koz 11 anságáv al, g on lat 1 ans ágával, kö rül t e kint one k e gy ál t a Ián nem nevezhető munkájával holott éppen a Személyzeti munkában még fokozottabban megkövetelendő a legnagyobbprecizitás, gondosság, körültekintés, az előírások, ügyrend pont s betartása - nagyban hozzájárult az észlelt hí a elkövetéséhez. Igazságtalan lenne azonban egyedül I.Torvayné főelőadót hibáztatni, hiszen az ügyrendet mások sem tartották be. Az általa elkövetett hibákban szerepe volt annak, hogy az ügykezelés rendjét nem tartot­ta be Papp Zoltán rektori titkár sem, hiszen ha a postázást ő végzi, az ő feladata lett volna, hogy iratjegyzékkel és átadókönyv­vel adja át a Személyzeti Csoportnak a reá tartozó iratokat. Ennek elmulasztásával előidézőjévé vált annak, hogy az iratok holléte és sora egészen október közepéig nem bizonyítható. Kisebb mértékben hibáztatható Gruber Lás zlő a Rektori Hivatal ve­zetője is, aki - holott a Személyzeti Csoport nem tartozik a Rektori Hivatal vezetőjének irányítása alá - ebben az egy ügyben léhább két ízben közvetlenül beavatkozott a Személyzeti Csoport munkájába. Ha még segítő szándék vezette is, helyesebben tette volna, ha a Személyzeti Csoport vezetőjét tájékoztatja. ad 2. Jelzést Morvayné főelőadó az október 7-i-8-i telefonértesítés révén kapott, ha ez a telefon beszélgetés valóban megtörtént. Pólay professzor Gruber Lászlónak adta át az október 4-én vagy 5-én ka­pott üzenetet Lee zlóné elvtársnőtől. Október 19-én vagy 20-án Gru­ber László ismét szólt Morvayné főelőadónak. A különös csupán az, hogy az ügy pontosabban a hiányzó iratok körül állandóan három _ személy merül fel: Morvayné főelőadó, a Rektori Hivatala vezetőbe üzeneteket közvetít és a rektori titkár, aki végszóra szinte elő találja az iratokat a Személyzeti Cseport páncélszekrényében, de^ nem tapasztaltam azt, ho ;y valaki is a Személyzeti Csoport vezető­jének szólt volna azonnal, mikor nyilvánvalóvá vált az iratok hiá­nya. A jelzések ellenére a szükség es intézkedések Morvayné hibájá­ból húzódtak el*. Ha arra emlékezett, hogy úgy október 12. táján tehette valaki az asztalra az iratokat, legalább akkor kapcsolt vol­na, hogy ezeket már keresték, ha keresték. ad 3» A másodállás engedélyezésének ismételt megkérése Gruber Rek­tori Hivatal vezető közbelépésének s Morvayné főelőadó tájékozatlan ságának eredménye. Gruber eljárása jó^hiszemü hibaként tekinthető, hiszen a minisztériumban reklamálták többek között a hiányzó^en­gedélyt is. Jóhiszemüs ege ellenére helytelen volt a közbelépése,

Next

/
Oldalképek
Tartalom