József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1994-1995, Szeged
1995. június 29., IX. rendes ülés
Magyar Rektori Konferencia Titkárság 1995. 06. 19. egyáltalán fizetést adni az oktatásban, az egészségügyben, stb dolgozóknak. Rövidlejáratú gazdasági terápiára, életmentő beavatkozásra volt szükség, hogy a havi 50 mrdFt-os deficitet le lehessen csökkenteni. A csomag hatása érezhető, az április - május havi deficit 20 mrdFt-ra csökkent, azaz 10 mrdFt/hóra. A növekedés az adóbevételek növekedéséből, a hátralékok behajtásából adódott, miközben az apparátus hatékonysága is jelentősen javult. A hiány a GDP 10%-ra növekedett volna a csomag bevezetése nélkül, most úgy néz ki, hogy 6 - 6,5%on meg fog állni a deficit. A terápia lehetséges hatása lesz, hogy kevesebb hitelt kell az országnak külföldről felvennie, és többlet pénz juttatható a termelőszféra számára. 1996-ban a megszorítások már két félévre fognak vonatkozni, ez lehetővé teszi majd a hiány levitelét a GDP 3%-ra, az államháztartásban ez 3,5 - 4%-ot fog jelenteni. Sajnos a még ezzel a szigorú megszorítással sem lehet az inflációt rövid időn belül egyszámjegyűre levinni. Felmerül politikai kérdésként, érdemes-e vállalni ezt a költségvetési szigorúságot? Van -e legitimitása ennek a szigornak, és milyenek lesznek a társadalmi következményei? A csomag első szigorának hatására az államháztartási reform most már mehet lassabban, egyeztetéseken keresztül, amire nem volt lehetőség, azaz idő, a márciusi bevezetéskor. Már most az 1996-os' költségvetés tervezésekor be lehet venni a humánerőforrás gazdálkodás korszerűsítésének feltételeit, ami közvetlenül az oktatást és ezen belül a felsőoktatást is érinti. ad2. A pénzügyi kormányzat fő problémája, hogy nincs a felsőoktatásnak kiérlelt és elfogadott hosszútávú fejlesztési koncepciója. Emellett, nem lehet tudni, hogy milyen típusú szakmából, diplomából mire lesz szükség az elkövetkező 10-15 évben. Ennek becslése nem lehet a szféra saját ügye, ez kormányzati feladat. Pl: a közgaszdász képzés esetében, majdnem minden egyetem és/vagy főiskola indított ilyen jellegű képzést, és öt helyen ugyanazt tanítják, ami nem is annyira hiba, de ami már helytelen, hogy ugyanazok az oktatók tanítanak mindenütt! A hallgató/oktató arány kérdésével kapcsolatban először szintén meg kell határozni, hogy hány hallgatót akar kiképezni az ország, majd ki kell számítani mennyibe kerül egy hallgató kiképzése. Ezután lehet megnézni azt melyik intézmény mennyiért oktat és csak ezután lehet eldönteni hogyan kell az egyes intézményeket finanszírozni. A fő kérdés ekkor már az, hogy hány oktatóval mennyiért oktat az intézmény? A kis szakok kérdése esetében egyéb kérdéseket is mérlegelni kell. Az ország kultúrálishagyományai, nemzetközi színvonal, stb. A felsőoktatásban a lényeg az, hogy hány hallgatót akarunk kiképezni és mik legyenek a képesítési és az oktatói követelmények. Ez mind a kettő kormányzati feladat. Nem lehet az intézmények autonómiájára hagyni, hogy hány hallgatót vesznek fel, hiszen nem lehet az ország célja diplomás munkanélküliek túltermelése. A PM nyitott a szférával való tárgyalásra. A PM véleménye szerint:- nem hatékony a jelenlegi intézményi struktúra, és- nem lehet minden intézménynek egyenlő mértékben emelnie a hallgatói létszámát,- az intézmények átvilágítását az MKM-nek kell elvégeznie, illetve ki kell dolgoznia a képesítési és az oktatói követelmények rendszerét,- a PM nem a pénzek vissafogásában érdekelt, hanem abban, hogy az adófizetők pénzét hogyan használja fel és mire költi a redisztributív szféra. Fodor Gábor: Véleménye szerint az együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. Értelmes kompromisszumokat kell kidolgozni a szférán belül, nem lehet táborokat létrehozni. MRK PM04.DOC 2
