József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1993-1994, Szeged

I. kötet - 1993. október 14., II. rendes ülés

hogy a Közgazdasági Tanszék viszonylag nagy létszámmal rendelkezik, nem érti miért van szükség többségében budapesti előadókra, mikor az itteni Tanszék is el tudná látni e kurzus oktatási feltételeit. Legfeljebb egy-egy kiegészítő kellene hozzá, ha nem volna olyan előadó, aki Szegeden - azt hiszi, hogy minden szakmabeli van - el tudná látni e feladatokat .

Harmadik megjegyzés: az ÁJTK külön teremdijat nem kér. Nagyon furcsának tartja, hogy ha mások kérnek, akkor a Kar miért nem kér?.

Dr. Bérezi Imre: Felteszi a kérdést, hogy van-e valakinek hozzászólása.

Dr. Esető Emese: Dr. Molnár Imre hozzászólására reflektálva az alábbiakat kívánja elmondani: A megoldás egyszerűen nem létszámkérdés, hanem speciális szakmai kérdésekről van szó. A Közgazdasági Tanszéken valóban sokan vannak, de olyan specialista, aki pl. Kórházgazdaságtant tudna leadni, olyan náluk nincs. Tehát itt kifejezetten orvosmanager képzésről lenne szó, ahol egy sor egészen speciális tárgyat kell majd leadni azért sem, mivel adott tárgyak esetében - az országban van belőlük egy specialista -, ennek következtében ezt tényleg nem tudják megoldani. Ebből adódik az, hogy pestiekkel együtt tudják csak kivitelezni. Visszatérve az óradijak kérdésére, eleve úgy gondolták, hogy az ezer forintos óradíj sokáig nem tartható a helybeliek számára sem. Ismerve, hogy milyen óradíjak vannak Budapesten, nemhogy vidéken, Pesten vállalnak annyiért óradíjat, nyilvánvaló, hogy saját jól felfogott érdekünk, hogy ne lefelé, hanem lehetőleg felfelé emeljük a helyi óradíjakat is. Hogy ezt mégsem tették meg, annak egyetlen oka az, hogy van több olyan posztgraduális képzés, amelyek már beindultak ezer forintos óradíjakkal, ezen pillanatnyilag nem kívántak változtatni. Ha most itt megteszik, akkor az lesz a helyzet, hogy más lesz az óradíj a különböző tanfolyamokon. Az persze előfordulhat