József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1989-1990, Szeged
1990. április 12., V. rendes ülés
6 Rektor; Én pedig mélységesen igazságosnak érzem. Egy olyan testület, amelyből csak 22-en tartották alkalmasnak Szalámin Editet, megérdemli, hogy kívülről kapjon majd igazgatót. Szaszák Csaba: És most mi lesz az igazgatói megbízással? Rektor: Gondolkodom. Ezzel ezt a napirendet lezárni javaslom. Szilágyi Zsuzsanna: Elnézést, én még szólni szeretnék. Rektor: Tekintettel arra, hogy az Egyetemi Tanács még nem hagyta jóvá a napirend lezárását, megadom a szót. Szilágyi Zsuzsanna: Elnézést kérek, ha egy kissé hosszabban fogok beszélni, és lehet hogy indulatosan is, de a Rektor úr tantestületet minősítő szavaira mindenképpen reagálnom kell, messzebbró'l kezdve. Először is: a tantestület nem becsülte le Szalámin Edit kiváló képességeit. Ezt azért sem tette, mert sokan ismerik szűkebb szakmai, általánosabban vett pedagógiai kvalitásait és ezeket igen pozitívan értékelik. Köztudott volt, hogy sok támogatója lesz, éppen értékei alapján. Lehet, hogy még többen is szavaztak volna rá, ha nem derül ki, hogy az egyetem vezetése már decemberben, - a tantestület véleményének ismerete nélkül - Szalámin Editet támogatja. A rektor úr e véleményét a decemberi tanácsülésen határozott formában meg is fogalmazta. Hint ismeretes, a tantestületnek rendeletileg biztosított jogköre van az igazgatóválasztásban, s mert az egyetemi vezetés és iskolánk kapcsolatában nem egyszer fordult elő, hogy a tantestület kérése és akarata ellenére ránk erőltettek valamilyen, az egyetem vezetésének tetsző megoldást - erre konkrét példát is fogok hozni - érthetően, a tantestületben felerősödött az igény, hogy szavának, sőt szavazatának komoly szerepe legyen saját igazgatójának megválasztásában. Meghallván az érdemi tárgyalások előtti prejudikáló véleményt, a tantestület, illetve annak egy része mintegy görcsbe rándulva védekezett az egyetemi vezetés előre kialakított véleménye ellen. Ez a magyarázata a tantestület szavazatának. Ami pedig az egyik konkrét példát illeti: 2 évvel ezelőtt az igazgató, az illetékes munkaközösség-vezető, a szakszervezet sőt az egész tantestület tiltakozása ellenére az egyetem kinevezett egy akkor még egyetemi tanszéki dolgozót szakvezető tanárnak úgy, hogy középiskolai gyakorlata sem volt. Ez ugye jogszabály-ellenes! Mégis megtörtént a kinevezés, annak ellenére, hogy a rektorhelyettes jelen volt azon a tantestületi értekezleten, ahol megfogalmazódott a tiltakozás a fenti szándék ellen, a tantestületi vélemény azonban semmibe vétetett. Szaszák Csaba véleményét megerősítve azt mondhatom, én is furcsállom, hogy érdemi írásos előterjesztés nélkül, azaz a pályázó ismerete nélkül ilyen eredmény született. Csak remélni tudom, hogy nem lesz jogszabályellenes döntés, hiszen a 6/1988. MM sz. rendelet 15.§. kimondja, hogy - idézem: "A megbízó a nevelőtestület egyetértését bíró pályázó megbízatását csak in
