József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1989-1990, Szeged
1989. december 21., II. rendes ülés
17 Bodnár rektorhelyettes úr elutasították, mondván, hogy féltik a szerkesztőséget egy ilyen kockázatos vállalkozástól, továbbá, így esetleg nemkívánatos ipari társaságok vagy más érdekeltségek diszponálnának a lap fölött. Ezt nagyon sajnáltuk, ugyanis időközben ezeket a pénzeket elvesztettük, már nem kívánnak ilyen társaságba beszállni. Született egy olyan köztes megegyezés szeptemberben, hogy hetilapként. jelenünk, meg emelt áron terjesztjük a lapot a városban, hirdetéseket közlünk és nyitunk a város felé. De erkölcsi kötelességünknek tekintettük, hogy ne szakadjunk el az Universitas szellemétől. Szerintem ennek eleget is tettünk, semmivel sem foglalkozunk kevesebbet az egyetemmel, mint eddig, csak más hangnemben. Ugyanakkor az utcai árusítást nem sikerült megoldanunk, nem találtunk terjesztőket. A hírlapárusoknál kapható az újság, de a Posta terjesztési díj fejében a bevétel felét elviszi. Ugyanakkor két hónap alatt hirdetésből 100 ezer forint bevételünk volt, amelyet nem szakember, hanem én magam szerveztem, továbá a SZOTE mégis fönntartja a 100 ezer forintos ajánlatát. Én úgy látom, a tendencia kedvezne egy hetilapnak. Azt még hozzáteszem, hogy a Gazdasági Igazgatóság semmit sem tett, hogy segítsen esetleg a hirdetésfelvételben, a terjesztésben, szponzorok keresésében. Ami a bevételt illeti; igaz, hogy 9.30-ra emeltük a lap árát, de ebből jelentős bevételünk nem lehetett, hiszen nagyrészt előfizetőink vannak, akiknek a régi áron kell adni az újságot. Plusz bevételt csak az utcai árusításból szerezhettünk. Ebből minden eladott példány után 2 forint a terjesztőé volt. Ami a kétheti megjelenést illeti: az előállítási költségek nem lesznek jelentősen kevesebbek, hiszen a lap árát is le kellene szállítani, hirdetni pedig senki sem fog egy kéthetente megjelenő egyetemi lapban. Tudom, hogy az egyik legnagyobb tétel az állományi bér és az ehhez kapcsolódó tb. járulék. Az újságírók bére az újságírókhoz mért. A Lapkiadó egy nyereséges vállalat, a mi béreinket a dolgozói béréhez szabja. Tehát a mi gyakornokunk 9000 Ft~ot keres, a munkatársam 12 ezer Ft-ot, én, mint szerkesztő 16 ezret. Az én bérem nem éri el a Délmagyarnál dolgozó munkatársak fizetését. Ugyanakkor tudom, hogy ez az összeg ebben a körben esetleg túlzottnak tűnhet. A szerkesztőség kezdeményezéseihez még annyit, hogy létre kívántunk hozni egy alapítványt, amelyre a felhívó levelet 52 egyetemi tanárnak elküldtük a JATE-n és a SZOTE-n. Mindössze 20 ezer forint érkezett be. Egy másik kezdeményezés egy amerikai hitel lehetőség lett volna, amelyből a házinyomdát újságelőállításra is alkalmassá tehettük volna, azonban a nyomda műszakilag nincs olyan állapotban, hogy ebbe érdemes lett volna beszállni. Úgy gondolom, hogy a Szegedi Egyetem egy szellemi műhely, amelynek van kisugárzása a hallgatókra is. A lap egy részét hallgatók írják, és más módon sem szorul háttérbe benne az egyetem.
