József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1989. január 26., III. rendes ülés
14 támogatás. Ezeket el kell választani egymástól. Ugyanez a helyzet ott, ahol 217 fó' szerepel Gazdasági Igazgatóság címen a táblában, ami létszámában több, mint a Bölcsészettudományi Kar. Ez így nehezen tárgyalható, mert ez a struktúra nem felel meg a funkciónak, ugyanis nincs elválasztva a szolgáltató és az igazgatási funkció. Én most csak az elvi állásfoglalását kérem az Egyetemi Tanácsnak, hogy a szociális funkciót, a szolgáltatási funkciót és az igazgatási funkciókat válasszuk el a költségvetésben, és ilyen értelemben adjon mebízást a Költségvetési Bizottságnak illetve a Rektornak vagy a gazdasági főigazgatónak, hogy alakítsa át a gazdasági tervezés alapelveit. Ennek végső eldöntése majd újra az Egyetemi Tanács elé kerül. Állást szeretnék foglalni a pályázat kérdésében, amit a gazdasági főigazgató említett. Nem értek vele egyet. Nemcsak azért nem, mert egyetlen lehetséges mód arra, hogy pótlólagos forráshoz jussunk, hanem azért sem, mert hosszú időn keresztül a tudománypolitika szempontjából helyesnek tartottuk a pályázati rendszert. Helyes döntés volt, hogy a feladat finanszírozás felé tolódott a tudomány és az oktatás támogatása, de ugyanakkor az intézmény finanszírozás lemaradt. Ezen kétféle módon lehet segíteni. Az egyik, hogy amennyiben csak a pályázatok rendszerében tesz be az állam új pénzeket, akkor a pályázaton belül kell biztosítani az intézet fenntartást is. Tehát az egyetemnek meg kell kapnia a pályázatokból a fenntartásokhoz szükséges százalékot. A következő megjegyzésem a működési költségek globális oldalához fűződik. Ha összehasonlítjuk a különböző egyetemek működési költségeit, tapasztalhatjuk, hogy jelentős eltérések vannak. Ez többek között a Szegedi Egyetemnek a rossz elhelyezkedéséből adódik, a szétszórtságából és nagyon rossz feltételeiből. Ha nekünk volna központi épületünk, akkor a fűtési, fenntartási, takarítási stb. költségek töredéke lenne csak annak, ami itt szerepel. Érthető módon a szegedi egyetem hátrányban van, mert már eleve is hátrányban volt. Ezért amikor az egyetemek közötti költségvetési felsoztás történik, akkor ezt a halmozottan hátrányos helyzetet figyelembe kell venni. Kérem a gazdasági főigazgatót, gondoskodjék róla, hogy a következő minisztériumi költségvetési tárgyaláson ez rendelkezésre álljon. Sok esetben szóba került a 0,25 %-os rektori elvonás kérdése. Megnyugtatónak tartanám, ha a Rektor tájékoztatna arról, hogy az előző évben visszatartott 0,25 %~ot, milyen típusú bérfejlesztésre fordította, ellenkező esetben ugyanis nehezen tudjuk megvédeni a karok előtt, hogy ilyen nagy mennyiségű bér marad a rektornál. Utolsó megjegyzésem, hogyan lehet valamit megtakarítani, pl. a külügyi problémákra. Előttem fekszik Az 1989. évi várható árváltozások hatása az egyetemen c. melléklet. Ebből a napi sajtóra vonatkozó áremelést emelném ki. Ez itt 217 ezer Ft növekedéssel szerepel, összesen 340 ezer forint ez az összeg. Nem látom világosan, miért kell az egyetem központi költségvetéséből napi sajtóra egyáltalán fizetni? Helyesnek tartanám, ha a kollégáim a napi sajtót megvásárolnák. Ennek az áthárítása az egyetemi költségvetésre indokolatlan. Azt javaslom, hogy ezt az összeget